Kopa Dorottya a pécsi Koch Valéria Iskolaközpont kilencedikes diákja, aki nemrég Johann Wolfgang von Goethe talán legismertebb balladájával első helyezést ért el kategóriájában az országos német nemzetiségi vers- és prózamondó versenyen. A fiatal lány szabadidejében szeret a barátaival lenni, de szívesen rajzol, zongorázik és baseballozik is – vagyis a gimnazisták teljesen átlagos életét éli. Leszámítva a körülményt, hogy egy vele született betegség miatt hétéves korában elvesztette látását. Mindennapjairól, sikereiről, illetve arról, mi szeretne lenni felnőttként egy interjú keretében mesélt lapunknak.
A 14 éves lány édesanyja és édesapja két vak és egy látó gyermeket nevelt Pécsváradon, a szülők felnőtt rehabilitációval foglalkoznak, a Ki-Látás Közhasznú Alapítványnál dolgoznak. Mint az anyukától megtudtuk, ő korábban tanítónő volt, de 1995-ben Stickler-szindrómával született fia miatt a tiflopedagógia szakot is elvégezte, hogy minél jobban tudja támogatni az akkor 7 éves gyereket. Később is nagy hasznát látta ezeknek a tanulmányoknak: lánya glaukómával jött a világra 10 százalékos látással, ami legtöbbször szintén teljes vaksághoz vezet – sajnos nem volt ez alól kivétel a most kilencedikes diák sem.
– Egyik genetikai betegségre sem számítottunk, hiszen nem tudtunk korábbi előfordulásról a családban. Marcinál és Dorinál is a 2. osztályban került sor a látásuk teljes elvesztésére. Mondhatom, hogy a fiúnk esetében szülőként nehéz volt ezt feldolgozni, de a lányunk már tapasztalta, hogy a bátyja teljes, önálló életet tud élni, így számára talán nem volt akkora sokk. Pedig aki elveszíti a látását, általában nagyon kétségbe tud esni, hogy mi lesz vele a későbbiekben. Sokan nem is értesülnek róla, hogy rehabilitálhatók lennének, az alapítvány azonban minden érintettnek igyekszik és általában tud is segíteni. A glaukóma-diagnózisa után persze reménykedtünk, hogy Dorottya nem veszíti el teljesen a szeme világát, mégis így lett. Szerencsére nem esett kétségbe, hihetetlenül gyorsan megtanulta a Braille-írást, a bottal való közlekedést, a tanulási szokásait pillanatok alatt átalakította az új helyzetben. A tanárokon is látom, hogy nagyon igyekeznek, a pécsi iskolába járó gyerekek pedig szintén rendkívül sokat segítenek neki. Vannak barátnői, akik önállóan megtanulták a Braille-írást, hogy órán titkos üzeneteket tudjanak váltani vele, nagyon aranyosak – nyilatkozta Kopa Adrien, az édesanya.
Érdeklődtünk a kislánynál is ezekről a különleges módszerekről. Mint kiderült, többek közt színeket társít szavakhoz, így elképzeli őket és a fejében gyakorlatilag ágrajzként jelennek meg az információk, például verset is így tanul. A német nemzetiségi vers- és prózamondó versenyen A bűvészinas (Der Zauberlehrling) című igen kedvelt, azonban viszonylag hosszú művet szavalta el olyan sikeresen, hogy első helyezést ért el a korosztályában.
A felkészülés nem volt könnyű, szülei ugyanis nem beszélik a nyelvet, így a német szöveg magyar átiratát tanulmányozva igyekeztek segíteni a gyereknek. Természetesen tanára is folyamatosan közreműködött, így a helyes kiejtést és hangsúlyozást is át tudta venni.
Az országos eseményen egyébként 200 fiatal tehetség mutathatta be tudását a zsűrinek.
– Korábban pécsváradi iskolába jártam, de nem találtam a helyem az osztályközösségben, ezért azt kértem a szüleimtől, keressenek más lehetőséget. Egy kliensük, Zwickl Erzsébet korábban némettanárként dolgozott a Koch Valéria Iskolaközpontban, segített felvenni a kapcsolatot az igazgatóval, aki azonnal nagyon nyitott volt az ügyemmel kapcsolatban. Az sem jelentett akadályt, hogy korábban csak a nyelvórákon tanultam németet, itt pedig más tantárgyakat is. A már említett kedves ismerős nyáron felkészített, ezáltal könnyebb volt a beilleszkedés. Az osztálytársaim szerencsére segítőkészek és elfogadók, hálás vagyok, mert érzem, hogy önként, nem pedig kötelességből támogatnak. A tanáraim igyekeznek minden lehetséges módon elmagyarázni az anyagot, így otthon már nem is kell tanulnom, a tudást a tanórák alatt sajátítom el. Talán érdekes, hogy a padtársam például gyurmaragasztó segítségével tud számomra tapinthatóvá alakítani egy-egy fogalmat, de akár matematikai függvényeket is megformáz, hogy könnyebben el tudjam képzelni, amit mások a táblán látnak lerajzolva. Nagyon jól érzem magam Pécsett. A nagy álmom, hogy a gimnázium után orvos lehessek, elméletet kutatnék, mindenféle betegség érdekel. Egyelőre nem találtunk olyan egyetemet, ahol ez megoldható lenne, de van még néhány évem, nem adom fel – árulta el lapunknak Kopa Dorottya.
Képek forrása: Zentrum.hu
