Felejtsük el a megszokott szennyvíztisztítási módszereket, Pécsett kidolgoztak egy olyan megoldást, amitől még a legkevésbé környezettudatos emberek is csak tátják majd a szájukat.
A szennyvíztisztító telepekről legtöbbünknek hatalmas csövek, indusztriális épületek, alagutak és hasonló ipari képek ugranak be. Pécsett azonban a hatékonyabb alkalmazhatóságra fókuszálva továbbfejlesztettek egy olyan világszerte ismert módszert, melynek köszönhetően a szennyvíztisztító telepekről nemsokára talán mindenkinek a természet, az erdei tavak, a zöldövezet fog beugrani. Ez pedig a természetközeli szennyvíztisztítás. De miről is van szó?
Dittrich Ernő, a PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának oktatója lapunknak elmondta, hogy az általa kidolgozott szennyvíztisztítási módszerrel, és az azzal kapcsolatos kutatással, tervezéssel, és kivitelezéssel már 12 éve foglalkozik. A gyökérzónás szennyvíztisztítás a nyugati országokban egy jól működő, bevett módszer, épp ezért Dittrich kutatásai során megpróbálta ezt a megközelítést megfeleltetni a hazai körülményeknek, ezzel együtt pedig tovább is fejlesztette azt.
A természetközeli szennyvíztisztításnak két fajtája van: a szabad felszíni, ahol látszik a megtisztítandó víz, és a felszín alatti, ahol nem. A módszer lényege azonban mindkét típusnál hasonló. A szennyvíz egy vagy több medencébe kerül, melyben olyan vízinövények élnek, mint például vízililiomok, nád, vagy sás. Ezek a növények pedig gyökérzetükön keresztül oxigént juttatnak a vízbe, mely segíti a nem kívánatos anyagok lebontását, és életteret biztosítanak azoknak a mikroorganizmusoknak, melyek a víz megtisztítását végzik.
Így tehát a szennyvíz úgy tisztul, ahogy a természetben is, erre pedig az optimális közeg kialakításával segítenek rá a szakemberek, hisz ha egy közönséges tóba eresztenék a szennyvizet, az szennyezné a tavat. A körülmények ellenőrzöttek, környezetszennyezés a módszernek köszönhetően nincs.
A gyökérzónás tisztítás bármilyen szennyvízre alkalmazható legyen az települések szennyvize, ipari, mezőgazdasági, vagy házi. A módszer könnyen bevezethető akár családi házak kertjébe is, kialakításának költségei ugyanis nagyjából megegyeznek egy hagyományos szennyvíztisztítóéval, viszont a gyökérzónás megoldásnak sokkal alacsonyabb az üzemeltetési költsége, ugyanis működéséhez se áram, se vegyszerek, se plusz munka nem szükséges, dolgoznak helyettük a természetközeli folyamatok.
Megannyi előnye ellenére a módszer mégsem terjed olyan látványosan Magyarországon, ennek pedig az oka az, hogy nagy a tisztítómedencék területbeli igénye (mivel a folyamat lassú, ezért több medence is szükséges lehet) és sok helyre különböző földrajzi adottságaikból eredően egyszerűen nem is való. Pécs szennyvizeinek tisztításához egy 100 hektáros területre lenne szükség ahhoz, hogy a megszokott szennyvíztisztítási módszerről át lehessen állni a természetközeli tisztításra, ami irreális. Épp ezért – folytatta Dittrich – ez módszer a családi házak kertjére, és a 2000 főt meg nem haladó településekre optimalizált.
A megfelelő méretű területeken viszont már hatékonyan működik, jó példa erre a bakonyai erdei iskolánál található tisztítómedence-rendszer, a Békési Pálinkafőző Zrt. telepének természetközeli szennyvíztisztítója, vagy épp Magyarbóly folyékony hulladékának tisztítója.
