Ha Gebauer Ernő neve ma többek számára cseng ismerősen, mint egy esztendővel ezelőtt, akkor az pécsi civilek példás kezdeményezésének köszönhető. Az elsősorban freskófestőként számon tartott művész halálának ötvenedik és születésének százharmincadik évfordulója apropóján, tavaly január 17-én hirdették meg helyi tisztelői a Gebauer Ernő Emlékévet, amely tizenkét hónapon át kiállításokkal, rajzpályázattal, freskótúrákkal, előadásokkal, beszélgetésekkel igyekezett az érdeklődők elé tárni a pécsi festőművész gazdag életművét.
– Gebauer Ernő ars poétikája egy kézzel írott önéletrajzának utolsó mondatában olvasható, s így szól: „Életemben csak három egyesületnek vagy társaságnak voltam tagja, amelyek a művészet, az állatok és a természet iránti mély szeretetemnek megfeleltek.” Ez az értékrend kísérte végig az egész emlékévet. Mi, szervezők megpróbáltunk hűek lenni Gebauer Ernő mélységes emberségéhez, művészi nagyságához, mérhetetlen szerénységéhez – összegez a civil kezdeményezés elindítója, L. Csépányi Katalin újságíró-szerkesztő. – Valójában a férjem, Leidecker Lajos ötlete volt, hogy elevenítsük föl az emlékét. Magunknak ez nem sikerülhetett volna, de Komlós Attila, Márkus István és jómagam mellé csatlakozott Pandur József nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész, szakíró, Nőt Béla festőművész-kiállításrendező, Szakácsné Kozári Piroska tanár, festőművész, író, akiknek szakértelme nélkül egyetlen Gebauer-rendezvény sem valósulhatott volna meg színvonalasan. Civil szervezetként a Káplár László Alapítvány és az Erdélyiek Klubja Egyesület vett részt az emlékév lebonyolításában.
A Dómmúzeumban nyolcvankét művet sikerült a közönség elé tárnunk, köztük a pécsi családoktól (több mint hatvanat) és a Janus Pannonius Múzeumtól kölcsönkapott festményeket, rajzokat, vázlatokat, s a Gebauer-hagyatékban fellelhető fotókat, leveleket, személyes dokumentumokat. A grafikákból, könyvillusztrációkból válogatott tárlat tervezett nyitva tartását kétszer kellett meghosszabbítani a Tudásközpontban, a nagy érdeklődés miatt. A fiatal, tizenéves korosztály rajzpályázaton és közösségi festésen vett részt, s igen népszerűnek bizonyultak a templomtúrák is: három kirándulás keretében tizenöt olyan baranyai falut látogattunk meg, ahol Gebauer Ernő freskója vagy seccója díszíti a templomot. A művész halálának ötvenedik évfordulóján emléktáblát avattunk egykori lakóházánál tavaly márciusban, most a múlt héten pedig, 131. születésnapján a sírját koszorúztuk meg.
– Ezzel a gesztussal csak hivatalosan ért véget az emlékév.
– Valóban, idén is szervezünk majd templomlátogatásokat, Kaposvárra például, ahol a Hősök temploma pompázatos freskókkal várja a művész tisztelőit, és szeretnénk eljutni a vajdasági Pacsérra is. Komlós Attila nagy lelkesedéssel folytatja a mesterről és műveiről szóló ismeretterjesztő előadásokat, és Márkus Istvánnal együtt a Gebauer-freskós templomok fotózását. A Tudásközpont archívumában hozzáférhető az egykori tanítványok visszaemlékezésének hanganyaga, és a www.gebauer2012.hu honlapon visszakereshető minden esemény az elmúlt egy esztendőből. Szervezőtársaimmal megtapasztalhattuk, hogy Gebauer Ernő ötven évvel a halála után is „csodát tett”: gyerekeket, fiatalokat, felnőtteket hozott össze, művészi élményt, szépet, jót, szeretetet, emberséget adott mindenkinek. Úgy tudjuk ezt méltóképpen meghálálni neki, hogy a jövőben sem hagyjuk feledésbe merülni az ő nagyszerű életművét.
