Ama gondolat, hogy Pécsben ott szunnyad a kultúra (fő)városának lehetősége, a XVIII. század derekán Klimo György pécsi püspök számára is egyértelmű volt. Sőt, következetesen felépített elképzelései mind ezt szolgálták. Nagy álma volt az egyetem újraindítása, s ennek érdekében létrehozta az ország első nagy, nyilvános könyvtárát, megteremtette a könyvkiadás intézményi hátterét a papírgyártástól a nyomtatásig. Mecénás volt és nagy formátumú tudományszervező.
„Fizetned semmit nem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban” – olvasható a püspöki bibliotéka szabályzatában, amely sem társadalmi, sem vagyoni helyzet szerint nem tett különbséget, a könyvtárlátogatás feltételeként csupán az olvasni tudást és az intelligens viselkedést szabta meg.
– Miután a távlati cél az egyetem újraalapítása volt, a püspök olyan könyvtárat hozott létre, amelyben minden, leendő fakultás szakirodalma megtalálható a teológiától a jog-, az orvos-, a természet- és a bölcsészettudományig – avat a részletekbe Schmelczer-Pohánka Éva, a PTE Egyetemi Könyvtárának osztályvezetője, a Klimo-gyűjtemény kutatója. – A Püspöki Palota délnyugati szárnyánál húzatta föl az annak otthont adó házat, amely egyike lehetett az első magyarországi önálló könyvtárépületeknek.
– Különleges darabok is gazdagítják az állományt.
– Az egyik legérdekesebb a kalandos históriájú Pécsi Misekönyv, amely 1499-ben készült, és kifejezetten a pécsi liturgiára alkalmazandó. Nagyon szép, díszített ősnyomtatvány (azaz 1500 előtti kiadvány). Magyarországon mindössze négy példány létezik belőle. Amelyik a gyűjtemény része, azt a török időkben kimenekítették a városból, elkerült a kassai plébániára, s onnan szerezte vissza Klimo 1767-ben. Mindegyik példány hiányos volt, de szerencsére más-más helyeken, így amikor a Pécsi Egyházmegye elkészíttette 2009-ben a Pécsi Misekönyv fakszimile, azaz hasonmás kiadását, akkor a teljes művet sikerült belőlük összeállítani. A kódexek között is van unikális: a Magyi-kódex, amiből egyetlenegy lelhető föl az országban, itt nálunk. Ez nagyon híres forrásdokumentum: az 1470-es években a mátyási kancellária jogi iratminta-gyűjteménye volt.
– Kik látogatták a könyvtárat?
– A püspök a papság számára kötelezővé tette a naponkénti könyvtárlátogatást, de jártak ide filozófusok, poéták, és a Klimo által szervezett filozófiai tanfolyam résztvevői, valamint a helyi gimnáziumok diákjai is. Figyelemre méltó, hogy a püspök tintát, íróeszközt és a XVIII. században igen drága papírt adott ösztöndíj gyanánt a legjobb tanulóknak – ez olyan értéket képviselt, mintha ma laptopot kapna a diák.
– Miként óvják a több száz éves kiadványokat?
– Légfertőtlenítéssel vesszük elejét a könyvbogarak elszaporodásának, mert a fatáblás könyvek anyagát és az aranyozást igencsak szeretik az élősködők. Öt-hat évente portalanítjuk az egész állományt és a polcokat. A restaurálásokat pályázati pénzből végezzük.
– Ma kik járnak ide?
– Diákok, oktatók, tudományos kutatók. Nagyon aktív, állandó társaság, kétévente konferencián számolnak be kutatásaik eredményeiről, és azokból kötetet is megjelentetünk. Idegenvezetést hét közben 9 és 15 óra között, magyar, angol és német nyelven, vagy előzetes bejelentkezésre vállalunk, április 1. és október 31. között pedig szombatonként is nyitva tartunk.
– Egy évtizede kutatja a püspöki könyvtár történetét, s most jelenik meg róla kötete is.
– Egyrészt összegeztem benne a korábbi kutatásokat, másrészt bizonyos adatokat pontosítottam. Például azt, hogy a gyűjtemény alap-állománya nem tizenöt, hanem nyolcezres volt – ami persze szemernyit sem von le a nagyszerűségéből. Mióta Móró Mária Anna elkészítette a kötetkatalógust, és van egy internetes adatbázisunk is, több kutató fér hozzá az állományunkhoz. Pár hete egy holland professzor jelezte, hogy két olyan teológiai dolgozatra bukkant nálunk, amire más könyvtári katalógusban nem lelt rá. Várhatóan több műről is csak ezután derül ki, milyen ritka kincs.
