Közel életnagyságú, fából faragott, festett alakok jelennek meg immár hetven éve mindig a karácsonyi időszaktól kezdve a a pécsi ferencesek templomában. Utánajártunk az országban egyedülálló betlehem történetének.
Tán van olyan pécsi, aki még nem is látta, holott évről évre ezrek érkeznek nemcsak a városból, de az ország más részeiről is, hogy szemügyre vegyék a Ferencesek utcája elején álló templom betlehemét. Hazánk egyik legkiemelkedőbb ilyen alkotása életnagyságú, több tucat figurát számlál – az alakokat szerzetesek faragták a múlt század első felében.
– Minden évben december 23-tól áll az Assisi Szent Ferenc-templomban a 45 alakból álló szoborcsoport. A nyár- és fűzfából készült szobrokat egészen Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, azaz február 2-ig láthatják az érdeklődők – mondta lapunknak Varga László plébános.
Az elmúlt évtizedekben sikerült megőrizni a festett alakokat teljes épségben, így restaurátornak sem kellett hozzányúlnia a műhöz. Pedig évről évre ezrek nézik meg, teljesen ingyen, hiszen belépődíjat nem szed az egyház a látványosságért cserébe, az minden reggel hét és délután öt óra között az oltár előtt várja az érdeklődőket.
A szoborcsoport története sem kevésbé különleges, mint maga az attrakció.
Az alakokat Tóth Ferenc asztalos faragta ki, aki P. Bohnert Valerián, a ferences barátok máriagyűdi kolostorának házfőnöke kérésére kezdett dolgozni kisebb-nagyobb munkákon még a húszas években. Hivatása gyakorlása közben jött a felismerés, hogy ő is barát szeretne lenni. Már Szécsényben találjuk novíciusként 1929-ben, amikor oltárépítő műhelyt hoznak létre részvételével, ennek folyományaként alakulhatott meg a pécsi Szent József építőműhely, amelynek vezetője lett immár Ernő testvérként.
Több munka is fűződik nevéhez, de a leghíresebb, a pécsi betlehem története 1936-ban kezdődött. Ekkor kereste meg P. Hermann Hermeneglid tartományfőnök azzal, hogy korábban volt szerencséje végiglátogatnia a legszebb római betlehemeket. A legkiválóbbat választották a pécsi mintájául, s ennek elkészítésére kérték meg Ernő testvért.
A munka hamarosan meg is indult, s 1940 karácsonyára már készen is volt a kis Jézus, Mária és József alakja, egy évvel később már a teljes betlehemmel elkészült Ernő testvér, akinek munkáját több akkori neves asztalos mester is segítette.
Varga László plébános elmondta lapunknak, elkészültekor a mainál is nagyobb látványosság volt a betlehem, hiszen magasított pódiumon álltak a figurák, s mögöttük festett díszletet helyeztek el. Utóbbi azonban eltűnt az idők során. Így is ez Magyarország legkiválóbb ilyen típusú alkotása.
[box title=”Így alakult ki a szokás” box_color=”#ae0f0f”]Betlehemeket azóta állítanak, amióta 1223-ban Assisi Szent Ferenc és társai Greccióban először jelenítette meg a kis Jézus születése utáni történéseket. Ferenc megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit. A betlehem-állítás lényege az egykori események átélése, amely hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni Kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.[/box]
Fotók: egrinorma.blogspot.hu
