Hatodik alkalommal talál gazdára júniusban egy olyan elismerés, amely művészi teljesítményt és emberi értékeket egyaránt figyelembe vesz. A Kaszás Attila-díjra 2013-ban harmincöt társulat nevezte egy-egy színművészét. A Pécsi Nemzeti Színházból Lipics Zsolt került a jelöltek közé.
2008 óta létezik a Kaszás Attila-díj, melyet a 47 éves korában elhunyt, kiváló színész emlékére alapítottak. Az elismerést olyan, magyar ajkú színművész kaphatja meg, aki szakmailag és emberileg is méltó rá, azaz emlékezetes alakításokat nyújt, s emellett jelentős közösségépítő szerepet vállal a társulatán belül. Idén minden eddiginél több jelölt verseng a díjért, köztük Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház művésze is, aki Szendrő-díjjal, a PNSZ Nívódíjával és Közönségdíjával is büszkélkedhet már.
– Váratlanul ért a megtiszteltetés, hogy a kollégáim többsége rám gondolt a jelöléskor, ezúton is nagyon köszönöm a bizalmukat – mondja Lipics Zsolt. – Nem titkos szavazással, hanem a nevünket vállalva kellett leadnunk a voksunkat – önmagunkra persze nem lehetett. Én Stubendek Katalint javasoltam a díjra, aki szintén szlovákiai magyar, akárcsak Attila.
– Mit szól a jelöltlistához?
– Tetszik. Tekintélyes névsor. Közülük Illyés Róberttel, a Bárka Színház tagjával nagyjából egy időben jártunk a színművészetire, a kaposvári Nyári Oszkárral és Kocsis Pállal pedig, aki most a Miskolci Nemzeti Színház tagja, játszottam is együtt.
– Az előző évad alakításait veszik alapul a jelölésnél. Ha felsoroljuk, miben játszott…
– …akkor kiderül, hogy műfajilag is igen változatos az előadások sora. Játszottam Molnár Ferenc színművében, A doktor úrban, A dzsungel könyve című musicalben, Kálmán Imre operettjében, a Csárdáskirálynőben, Weöres Sándor költői művében, A kétfejű fenevadban és a Hajmeresztő című krimiben is. S ez a sokszínűség az idei évadban is folytatódik legnagyobb örömömre, hisz benne vagyok A padlás című musicalben, Moliére klasszikusában, a Tartuffe-ben, Peter Shaffer bohózatában, a Black Comedyben és legújabb Csehov-bemutatónkban, a Cseresznyéskertben is.
– A művészi teljesítmény mellett azt is elvárják a leendő díjazottól, hogy közösségépítő egyéniség legyen. Azontúl, hogy „mellesleg” a teátrum díjnyertes honlapjának szerkesztője, miként veszi ki a részét ebből?
– Talán úgy, hogy nagy büszkeségemre több fiatal kollégám kikéri a véleményem a szakmai kérdésekben. Sőt, nemcsak meghallgatnak, de meg is szokták fogadni a tanácsaimat, s ez jólesik. Adnak a szavamra. Összetartó, remek társulatunk van, nemcsak kollegiális, de már-már baráti viszony alakul ki sokak között. Én például közéjük sorolom Böhm György rendező-koreográfust is, aki minden pécsi munkájánál el is várja, hogy legyenek ötleteim a születő előadással és a magam szerepével kapcsolatban.
– Mekkora a rangja a Kaszás Attila-díjnak?
– Évről évre nagyobb. 2008-ban osztották ki először, s minden évadban csak egyetlen színész kaphatja meg. Úgy tudom, pénzjutalommal is jár. Széles művészréteg fogott össze, hogy Kaszás Attila emlékét méltóképpen ápolják, és számomra a díj odaítélésének módja is szimpatikus, mert a szakma és a közönség véleményét egyesíti. Először a magyar nyelvű színházak társulata szavazza meg, hogy maguk közül kit terjesztenek föl a díjra. Aztán a második fordulóban az összes jelölt választja ki azt a három művészt, akiket érdemesnek talál az elismerésre. Végül a közönség kegyeire bízzák a döntést, s akire a legtöbben szavaznak, azé lesz a Kaszás Attila-díj. Jó érzés, hogy mióta az egyik legismertebb közösségi oldalon is szerepel, hogy a 35 jelölt között vagyok, máris sok gratulációt és biztató, támogató szót kapok. Örülök, hogy sokan szeretnek.
Idén április 9-én, Budapesten hozzák nyilvánosságra, mely három színész közül kerül ki az idei díjazott. A fővárosban nagyszabású fotókiállítás nyílik azon a napon, felidézve Kaszás Attila pályáját, legemlékezetesebb szerepeit. S az, aki mellett dönt majd „az ezerfejű cézár”, a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó nyitónapján, június 6-án veheti át elismerését.
