Bár Takáts Eszter neve egybeforrott Pécs városával, ám az énekes-dalszerző egy ideje már a fővárosban éli az életét. Jobb is így neki, mondta lapunknak adott interjújában, hiszen már nem jellemzi életét kaotikus zűrzavar. Most múlt 33 éves, mondja, de csak nemrég nőtt fel.
– Akik ismernek, tudják, milyen voltál Pécsen. Ők most azt látják, hogy egészen megváltoztál.
– Lehiggadtam, megszelídültem a fővárosban. Budapest a felnőtté válást jelenti, az építkezést, a párkapcsolati biztonságot, a lelki tisztaságot és a munka örömét. Pécs a korlátok nélküliséget, az olyasfajta szabadságot jelentette nekem, amely vezethet a mennybe és a pokolba is. Itt-ott kaotikus zűrzavart hozott, a második kamaszkort, amiből alkotások születtek, születnek. A dalszerzői megnyilvánulásom kezdetét, az egymást követő rövidtávokat, a haverokat, a vendéglátó egységeket, a sodródást…
– …a drogokat, az alkoholt, a cigarettát?
– Nem tagadom, volt mindenből, s tanultam is belőle. Az egyetem alatt cigiztem, söröztem, boroztam, és néha előfordult a vicces cigi is. Ma már ezek nincsenek. A sima cigi 2005 óta, a vicces cigi 2009 óta, az alkohol pedig fél éve nem szerepel az életemben semmilyen formában, még alkalmilag sem! Csak a kávé az egyedüli szenvedélyem, és a zene! Úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy akkor érdekes volt, lehet olykor hasznos is – vagy nem -, de semmit sem lehet kicsit abbahagyni, csak úgy, hogy most már nem nyúlok bele egyáltalán. Mert nekem ez így sokkal jobb. Egy jó ideje tehát teljesen absztinens vagyok, nem rombolom sem a hangom, sem az elmém semmivel, és látom, hogy ez működik, és erősít. Valaha jó volt, illett egy bizonyos korszakhoz, most pedig már nincs erre szükség, sőt: terhes. Valaha buli volt, de az már nem én vagyok.
– Hanem?
– Kiegyensúlyozott, harmonikus és nyugalomra törekvő vagyok. A sokféle megnyilvánulási lehetőség iránti vágy és ennek megvalósítása kitölti az időmet, és a biztos párkapcsolati háttér nemhogy hátráltatná, de erősíti az inspirációt és az alkotói vágyat. Régen dacoltam azzal, hogy legyen állandóan valakim, nem bíztam senkiben, most ennek ellentétében élek és látom, hogy működik. Törekszem az egyensúlyra és a méltóságra.
– Harminchárom évesen ez nem is baj. November közepén ünnepeltél. Mivel?
– Párom ötletéből, szerkesztésében és szervezésében tudtuk elkészíteni új remix lemezemet. A magam részéről pedig kiadtam a soha ki nem adott Pavilon Archívumot, mert úgy éreztem, ezzel tartozom az akkori zenekaromnak és magamnak. Mindeközben egy új lemezen is dolgozom Kirschner Péterrel „Hét remény, szeretet” címmel.
– Ezek közül talán a Pavilon Archívum a legkedvesebb ajándék a pécsieknek. Mit adott neked a Pavilon, amiért tartoztál?
– Egy anyaméhet, amolyan anyazenekart, amiből aztán sok minden született. Az egész tele volt szeretettel, többen is alkottunk a zenekarban, majdnem minden együttestag jelentkezett dalokkal, amiket aztán együtt valósítottunk meg koncentrálva, szeretettel. Csak sok mindenhez még nagyon fiatalok voltunk, én meg pláne…
– Az új nagylemezhez viszont már nem. Mikor jön, hol látunk, hallunk addig?
– A lemez elsősorban egy szál gitáros anyagnak indult, viszont sokkal érdekesebb lett, miután elkezdtem dolgozni Kirschner Péterrel, aki hangszerelést és stúdió-masterelést is végez a lemezen. Nem volt tudatos, de ez lesz a 7. lemezem, és 7 szám lesz rajta, ezért utal erre a cím is. Vendégként feltűnik rajta számtalan érdekes zenész: Kürti Katinka fuvolán (még a Pavilonból), Dóczy Gabriella hárfán, Zsámán Attila sámándobon, és még sokan mások. Hogy mikor, hol láthat a közönség, még nem tudom. Jó lenne bemutatni majd az új lemezt, ezen fogok dolgozni. Érdemes nézegetni a honlapomat meg a Facebook-oldalamat. Emellett a „Nem a jutalomért” templomi szólókoncert-sorozatomnak jövőre ismét lesz pécsi állomása is.
