Közleményt juttatott el szerkesztőségünkhöz az Összefogás Pécsért Egyesület (ÖPE) a mai napon a pécsi közgyűlés által elfogadott idei költségvetéssel kapcsolatban. A dokumentum az alábbiakban olvasható.
„A remény jó reggeli, de rossz vacsora.”
Ez a mondat Francis Bacon tollából származik és nagyon igaz. Ha valaminek az elején remélünk, majd tetteink és a szerencsés körülmények miatt teljesül, akkor érdemes volt a reményünk hisz ez motiválja az embert a még nem ismert jövő felé vezető úton. Ha a folyamat végére nem válnak valóra az álmok, akkor el kell gondolkodnunk, hogy nem e délibáb volt csupán, csalfa, vak remény.
Reméljük ezúttal nem úgy lesz Pécs város költségvetésével, mint az elmúlt 10-15 évben, hogy rendre hitelből vagy állami beavatkozással lehetett csak megmenteni a csődtől a várost. Ez az út ugyanis nem járható, mert újra eladósodáshoz vezet. Márpedig az adóbevételekből és ingatlanhasznosításból túltervezett költségvetés még egyszer sem élte meg a fél évet sem.
Reményre adhat okot, hogy a város adósságát átvállalta az állam, s hogy több milliárd forintnyi fejlesztés állhat a házhoz, de nem mindegy hogyan sáfárkodunk vele. Ilyen volt a várakozás 10 éve az EKF előtt is, és aztán kiürült a város és eladósodott, mert nem jól gazdálkodtak a lehetőségekkel a szocialisták.
Most is látunk jeleket arra, hogy baj lehet. Ha nem indítjuk be a helyi gazdaságot pénzügyi forgóalappal. ingatlanfejlesztéssel, marketinggel, piacszerzéssel, nem lesz képes felemelkedni és finanszírozni a városi kiadásokat. Ha a civileket, társadalmi szervezeteket, egyházakat nem partnernek hanem, riválisnak tekintjük, az önkormányzat egyedül képtelen lesz fenntartani a közösségi szolgáltatásokat. Ha nem a városüzemeltetés korszerűsítésére fordítjuk a fejlesztési forrásokat, hanem fényűző objektumokra vagy gránitos közterekre, akkor újratermelődik az adósság.
Reméljük nem így lesz. Ezért javasoljuk, hogy Épületenergetikai Korszerűsítési Alap létrehozásával induljon meg az új panelprogram. Gazdaságfejlesztési Alappal segítsük a helyi gazdaságot, valamint a zárt értékesítési lánc kialakítását, hogy a helyi vállalkozók is nyertesek lehessenek. Alakítsuk ki a civil szervezetekkel és egyházakkal, valamint az Egyetemmel a projektfejlesztési illetve intézményfenntartási társulásokat, hogy költséghatékonyabb és esélyteremtő oktatás, szociális és egészségügyi ellátások legyenek. S a fejlesztési forrásokból prioritást élvezzenek a közlekedési, hulladékgazdálkodási, csapadékvíz-gazdálkodási, energetikai szolgáltatások korszerűsítései, amelyek olcsóbbá és egyben minőségibbé teszik a közösségi szolgáltatásokat.
Ha ezen az úton indulunk el, a remény hal meg utoljára.”
