Márok határában egy késő bronzkori (Kr.e. 1300–1000) bronzdepó maradványait hozta felszínre a szántás, melyeket egy helyi lakos talált meg – tájékoztatta lapunkat a Janus Pannonius Múzeum.
Az átadott leletek közül egy négyszögletes bronzöntvény bizonyult igazán különlegesnek. A tárgy felületén egy különleges jel látható, ami egyaránt utalhat a készítő műhelyre, vagy akár lehet a darab súlyának (értékének) jelzése.
Utóbbi magyarázatot erősíti az a tény, hogy a bronzdarabok, és különösen a szabályos alakú öntecsek minden bizonnyal meghatározott értéket képviseltek az akkori kereskedelemben. Emellett Közép-Európában eddig ismereteink szerint alig találták nyomát a bronzdarabok ilyen konkrét jelölésének, ami feltételezi, hogy valóban ezek voltak a legkorábbi súlymértékek.
Érdekesség, hogy a talált darab súlya 26 dkg, ami nagyjából megfelel az attikai talentum 1/100 részének. Mindez pedig azt jelentené, hogy a homéroszi idők körül a Kárpát-medencébe is eljutott a görög hősök világának egy darabja és bekerültünk a „civilizált” írástudó népek látókörébe.
A talentum szó ebben az esetben természetesen az ókori súlymértéket jelöli, de a Bibliából ismerjük a szó később kialakult jelentését: a tehetséget, hiszen Jézus tanításában ki-ki tudása szerint gyarapítja a rábízott talentomokat (Máté 25/14-29). Innen pedig valóban már csak egy ugrás a mindannyiunk által ismert X-faktor, vagyis a tehetség.
A kutatásban régóta vitatott, hogy a sokszor 30-50 kg nagyságot is elérő bronz kincseket milyen szándékkal helyezték a földbe: lehettek akár áldozati együttesek, vagy az ellenség elől elrejtett kincsek. A mi esetünkben azonban inkább egy bronzkovács-mester feldolgozásra előkészített vagy raktározott műhelyanyagáról lehet szó.
