Nem volt egyszerű munkája azoknak a rendőr-főkapitányoknak, akik a századfordulós Pécsett akartak modern rendfenntartást létrehozni. Volt, aki hagyta, hogy összeverjék egymást a tüntetők, más kapitány pedig elengedte a tolvajt, ha az kényszerűségből lopott.
A zsaruknak ma már nem kell olyan problémákkal szembenéznie, mint a 19. és a 20. század fordulóján, amikor a pécsi rendfenntartás modernizációja zajlott. Ekkoriban, az 1870-es és 1880-as években vált a csendőrség rendőrséggé, és ekkor kezdődtek meg a szerv államosításával egybekötött megújítását és felfrissítését szolgáló szervezési munkák is.
Amikor 40 rendőr vigyázta a város békéjét
A pécsi rendőrség működését elsőként az 1884-ben kinevezett Lechner Gyula rendőr-főkapitány kezdte el felrázni a tespedtségből. Fél évtized alatt sikerült elérnie, hogy Pécs utcáit több rendőr, jobban szervezetten járja. Mai szemmel nézve ez a lassan kiharcolt létszámbővítés nevetségesnek tűnik, hiszen ekkor az történt, hogy a 34 közrendőrről megemelték a zsaruszámot 40-re, de hát a város sem volt akkor még akkora, mint most. Az ő vezetése alatt a pécsi rendőrök igazi pécsi uniformist kaptak, melyeket a város jelképei díszítettek: kék-sárga sapkazsinór és Pécs címere a kalapon.
Miközben nagyon törekedett a rendőrség felvirágoztatására, annak lassú és körülményes folyamatába belebetegedett, súlyos bélcsavarodása lett. Mindössze 9 éves pályafutása alatt építő munkáját a közvélemény számára némileg elhomályosította az a tény, hogy Lechner idején két tragikus rablógyilkosság is történt Pécsett, ráadásul gyorsan egymás után. Lechner nem kezelte jól a gyilkosságokat, állítólag „elborzadt” a tetthelyen látottaktól. Egy korabeli írásos beszámoló szerint Lechner ugyanis vajszívű rendőr-főkapitány volt, de a józan ész határain belül.
„Hány elfogottat bírt rá, vigye vissza észrevétlenül az ellopott holmit, és ha a tolvaj nyomorúságával indokolta a lopást, pénzzel látta el a sajátjából, hogy hordja el inétt az irháját! Ha a jómadár mégis visszajött és újból lopás miatt került eléje, akkor már megszűnt részvéte az elveszett ember iránt és kérlelhetetlenül szabad folyást engedett az igazságszolgáltatásnak.”
Hullafáradt zsaruk
Lechner Gyula 1893-ban halt meg Linzben. Utódja Vaszary Gyula lett, aki szintén progresszív és újító főkapitányként került a köztudatba. Nehéz volt azonban újítónak lenni egy olyan korban, amikor a rendőrségre szükség volt, de rendőrből alig akadt a városban. Vaszary egy olyan rendőrséget kapott készhez, ahol lehetetlen volt szabadságra menni, a rendőrök alig pihentek a folyamatos munkában, aminek az lett a következménye, hogy lebetegedtek, vagy munkaképtelenné váltak. A kihullott zsaruk miatt már annyi rendfenntartó sem maradt a városban, hogy a legszükségesebb feladatokat el tudják elvégezni. Vaszary a pécsi közgyűlésen szerencsére sikeresen verte át létszám-bővítési indítványát, melynek eredményeképp 44 gyalog és négy lovas rendőrre változott a létszám.
Az 1900-as évek elejére már érződött a hatása a bővülő és egyre jobban szervezett pécsi rendőrségnek, gyakran minősítették a közbiztonságot javulónak, kielégítőnek, vagy akár jónak is. Vaszary alatt vezették be 1901-től az éjjeli őrjáratokat este 11 és reggel 4 óra között, melynek köszönhetően számtalan betörőt és tolvajt értek tetten és sok bűncselekményt előztek meg. A közbiztonság javulásában szerepet játszottak a gyakran alkalmazott razziák, és a városban eldugott rendőrségi lesállások is, de Vaszary szervezte meg Pécsett az első rendőrdetektív-részleget is, mely 1913-ban indult.
Egy eldurvult tüntetés
A Vaszaryról alkotott újító képet erősen árnyalta egy súlyos eset, mely derékba törte karrierjét. Az történt ugyanis, hogy 1905 novemberében a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt alakuló ülést szervezett az Indóháznál, melyet sokan nem vettek jó néven.
Az ellentüntetők már előző nap lázító szövegekkel teli cédulákat szórtak szét a városban. Vaszaryt és helyettesét pedig azért jelentette fel a párt, mert nem tettek semmit a tüntetők összecsapásakor, illetve nem is akarták megelőzni azt. Egészen pontosan, a vád szerint:
„Nem akadályozta meg a felizgult turbulens elemek főtéren való gyülekezését, az indóházhoz való tömeges felvonulását, az ottani téren való olyan elhelyezkedését, hogy az építkezési kövekhez hozzáférjenek, majd azok dobálásával garázdálkodjanak. A rendőrkapitány pedig szivarral a szájában szemlélte a történteket”.
A vége az lett a balhénak, hogy a kevés rendőr nem tudott mit kezdeni a fent említett kövekhez simán hozzáférő pécsiekkel, ezért katonai segítséget kellett igénybe venni.
Vaszaryt vétkesnek mondta ki a vizsgálóbizottság és 300 korona pénzbírsággal sújtotta. A 12 oldalas véghatározat megállapításai szerint „a városban oly mérvű zavargás, erőszakoskodás, lövöldözés, sebesülésekkel járó összeütközés történt, ami a polgárság életét, testi épségét és vagyonát veszélyeztette”. A legjobb rész viszont ez: Vaszary nem oszlatta fel a tömeget, elhagyta a helyszínt, amit kocsiról szemlélt meg és fél órán belül nem ért vissza.
Forrás: Ernyes Mihály: A Pécs Városi rendőrség modernizálói, Pécs Története
