Megvédte 78 évvel ezelőtt benyújtott doktori dolgozatát egy 102 éves berlini asszony, akit édesanyja zsidó származása miatt nem engedtek doktorálni a náci Németországban.
Ingeborg Rapoport 1937-ben orvosi tanulmányai végeztével a torokgyíkról (diftéria), az akkoriban az első számú gyermekhalálozási okként számon tartott fertőző betegségről írt értekezést a hamburgi orvosi egyetemen, és a származása miatt nem csupán nem tudta megvédeni dolgozatát, hanem el is kellett menekülnie az országból.
Az Egyesült Államokban telepedett le, megszerezte az orvosi végzettséget, családot alapított, gyerekorvosként dolgozott. Az ötvenes évek elején a kommunistaüldözések miatt az NDK-ba költözött, a kelet-berlini Charité egyetemi klinikán helyezkedett el és az újszülöttgyógyászati szakterület (neonatológia) professzora lett, Európában elsőként.
A hamburgi egyetem orvosi címére így már egyáltalán nem volt szüksége. „Az elvekről van szó, nem rólam. Nem saját magam miatt védtem meg a dolgozatot, és 102 évesen nem is volt valami egyszerű mutatvány. Az áldozatokért tettem. Az egyetem pedig helyre akarta hozni az igazságtalanságot és nagyon türelmes volt, amiért hálás vagyok” – mondta Ingeborg Rapoport a Der Tagesspiegel című berlini lapban pénteken megjelent interjúban.
A felkészülést a vizsgára nagyban nehezítette, hogy a dolgozat nem került elő és a vizsgázó látása erősen leromlott. „Megpróbáltam felidézni a dolgozat problémafelvetését, az elemzési módszeremet és a következtetést, a barátaim meg kiguglizták, hogy mi minden történt a torokgyík területén az utóbbi csaknem nyolcvan évben” – mondta Ingeborg Rapoport.
