1885-ben épült az Országos Általános Kiállítás Műcsarnoka, Pfaff Ferenc építész tervei alapján. Körülötte minden építményt leromboltak az idők során, de a neoreneszánsz stílusú épület a mai napig áll.
Az építményt tárlatok helyszínének, a főváros képzőművészeti központjának szánták, ám sorsa másképp alakult. Műcsarnoki szerepköre a következő évtized során fokozatosan háttérbe szorult: előbb az Andrássy úti régi Műcsarnok, majd a millenniumra felépített mai Műcsarnok lépett a helyére. Ennek ellenére szívós túlélőnek bizonyult, ugyanis az épület még mindig áll, annak ellenére is, hogy körülötte minden más építményt lebontottak.
A művészetek otthonának szánt épület kortársaihoz képest szokatlanul színesnek számított. Az 1880-as években a színgazdag épületkerámia használata még nem volt olyan magától értetődő, mint néhány évtizeddel később, a szecessziós korszakban. Zsolnay Vilmos 1885-ben kezdett kísérletezni az új anyaggal, így az akkor kivitelezett épületre még hagyományos, mázas majolika díszítmények kerültek.
