20 éve a pécsi családok szolgálatában: légy te is az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntese!

2002-ben indította első önkéntesképzését, majd 2003 tavaszán a családlátogatás is megkezdődött a pécsi Otthon Segítünk Alapítványnál, melynek tagjai azon fáradoznak, hogy átmeneti nehézségekbe ütköző, legalább egy iskolás kor alatti gyermeket nevelő szülőknek segítsenek a mindennapi kihívásokban. Most pedig toboroznak, várják az újabb jóakarókat, akik társadalmilag hasznos elfoglaltságot keresnek szabadidejükre. 

Sok esetben tapasztalható, hogy a kisgyermeket nevelő szülők nem bírják segítség nélkül a rájuk nehezedő feladatokat, felelősséget. Hogy némi terhet levegyenek a vállukról, az alapítvány önkéntesei segédkeznek, ha kisbaba született a családban és felgyülemlettek az otthoni teendők; ha bizonytalannak, magányosnak, kimerültnek érzi magát az édesanya vagy az édesapa; vagy ha több gyermeket nevel egy szülő; esetleg egyszerűen csak új a család a városban és nem ismerik a lehetőségeiket. Anyagi helyzettől függetlenül bárki kérheti a szolgáltatást.

Miért érdemes jelentkezni az alapítványhoz?

Jónásné Buzsáki Valéria a kezdetektől fogva önkénteskedik, lapunknak arról mesélt, miért is leli örömét ebben a tevékenységben.

– 2002-ben lettem nyugdíjas, de már előtte arra készültem, hogy továbbra is aktív maradok, hogy örömömet lelhessem a tevékeny mindennapokban. Mivel egész életemben társadalmi munkát végeztem, a lehetőségeim feltérképezésekor olyasmit kerestem, amivel önkéntesként támogatást nyújthatok, nemes és értelmes feladatot végezhetek. Így találtam rá az Otthon Segítünk Alapítványra, ahol azóta már körülbelül 13 családnál voltam jelen segítőként. Nehezebb és könnyebb esetek is akadnak, jó néhány gyerek és felnőtt is a szívemhez nőtt és nehéz volt kilépni az életükből, hiszen az ember akaratlanul is részévé válik valamilyen szinten. A cél viszont nem az, hogy tartósan jelen legyünk, hanem mankót biztosítani számukra az adott helyzetben. Volt már például olyan is, hogy hármas ikreket nevelő édesanyát patronáltam. Semmi nem okoz nagyobb boldogságot, mint hogy szeretettel és hálával gondolnak rám azután is, hogy már nem találkozunk hetente.

Ennyi idősen vidámságra és sok nevetésre van szükség, ezért is csinálom. Én ezt kapom cserébe „fizetségként”, vagy inkább jutalomból

– fejtette ki az önkéntes.

Mint kiderült, a segítségkéréshez nem kell különösebb indok: a cél éppen a nagyobb bajok, krízishelyzet elkerülése. Az önkéntesek általában heti egy-két alkalommal látogatják a családokat az otthonukban, és abban nyújtanak gyakorlati segítséget, amit a szülő kér. Fontos, hogy nem bébiszitterek, a gyerekekkel nem maradnak egyedül. A szolgálat célja, hogy a család annyira megerősödjön, hogy az önkéntes segítségére ne legyen már szükség.

Rákérdeztünk arra is, hogy az önkéntesek milyen viszonyban vannak egymással. A válasz úgy szólt, hogy ez egy remek csapat – van egy „kemény mag” és persze némi fluktuáció, de sok igaz barátság köttetik. Esetekről, problémákról, pozitív élményekről is beszélnek egymással a kor szempontjából vegyes közösség tagjai.

Mi kell hozzá, hogy önkéntes lehess?

Ahhoz, hogy önkéntesek legyünk, nem kell megfelelni semmiféle különleges feltételnek, annyi elég, hogy legyen szülői tapasztalata a jelentkezőnek.

– Például annak érdemes elgondolkozni az önkéntességen, akinek kirepültek a gyerekei, nincs (még) unokája, vagy a családtagjai túlságosan messze élnek. Ha valaki szívesen tenne jót, de nem anyagi juttatásokkal – hiszen itt az idejét „ajándékozza” másnak –, akkor is remek lehetőség. Várunk továbbá mindenkit, akinek van heti 3-4 óra szabadideje, amit erre tudna fordítani, vagy kevés az emberi kapcsolat a munkája során, és szeretné másban is kipróbálni magát – fejtette ki Herczeg Zsuzsanna pécsi alapítványi szervező.

Egy 40 órás, ingyenes képzés segítségével az önkéntesek sok tudást és praktikát elsajátíthatnak, ami ahhoz kell, hogy megfelelően tudják támogatni az alapítvánnyal kapcsolatban álló családokat. A tréning felkészíti a jelentkezőket a rájuk váró munkára, ez leginkább kommunikációs, konfliktuskezelési, önismereti órákat jelent, de tanulnak segítő attitűdöt, és ami a legfontosabb: megtanulják felismerni a helyzeteket, hogy egy túlterhelt, magányos vagy bizonytalan családban hol tudnak a legtöbbet segíteni.