Huszonöt éve, 1986. november 29-én halt meg a filmsztár Cary Grant, egy nemzedék férfibálványa.
Archibald Alexander Leach az angliai Bristolban született, 1904. január 18-án. A rideg családi otthonból tizenhárom évesen menekült el és egy artistacsoporthoz csatlakozott. Velük jutott el Amerikába, ahol a manézs világát a színpaddal cserélte fel, az állampolgárságot 1942-ben kapta meg. A Broadway musicalekben aratott sikerek után, huszonhét évesen kapott filmszerződést, ahhoz azonban, hogy bevehesse Hollywoodot, le kellett vetkőznie jellegzetes brit akcentusát és fel kellett vennie a Cary Grant művésznevet.
Hat feltűnésmentes film után az lódított karrierjén, hogy szárnyra kelt a pletyka: a végzet asszonya, Mae West személyes érdeklődésével tüntette ki a fiatal színészt. Közös filmjükre már tódult a közönség, s Cary Grant személyében új filmsztár született. Hamarosan kiderült, hogy komikus képességei, intellektuális humora filmkomédiákra predesztinálják, ilyen volt a Szőke kísértet, a Philadelphiai történet.
Hiteles alakítást nyújtott drámai művekben, kalandtörténetekben is, mint a Gunga Din, a Night and Day és a Zöldebb a fű, partnere volt Marlene Dietrich, Katharine Hepburn, Grace Kelly, Audrey Hepburn és Sophia Loren. Cary Grant volt az idegek borzolásában oly kiváló Alfred Hitchcock egyik kedvence, akivel négy filmet készített (Gyanakvó szerelem, Forgószél, Fogjunk tolvajt és Észak – Északnyugatra).
A színész 1966-ban vonult végleg vissza, de a nyolcvanas évek elején ismét útra kelt: olyan kisvárosokban lépett fel, amelyek lakóinak esélyük sem volt arra, hogy hollywoodi sztárokkal találkozzanak. 1986. november 29-én egy műsoros estjének próbáján lett rosszul, nem sokkal később elvitte egy szívroham. Hamvait kívánságához hűen a Csendes-óceánba szórták.
Többször is jelölték Oscar-díjra, amelyet soha nem kapott meg, mintegy kárpótlásul 1970-ben életművéért tiszteletbeli Oscart vehetett át.
Cary Grant nevéhez fűződik a filmtörténet leghosszabb csókja, a nevezetes szájtornát Ingrid Bergmannal abszolválta a Forgószél című filmben: a következmény az lett, hogy a cenzorok betiltották a három másodpercnél tovább tartó csókolózást a filmvásznon. Az aprólékos pontosságú szabályozás még arra is kiterjedt, hogy a tevékenység a celluloidszalagon nem tölthetett ki többet 2 méter 15 centiméternél, az ölelési manővert is beszámítva.
Hollywood aranykorának egyik szupersztárja magas volt és jóképű, pályatársai közül a tökéletességre törekvésével és következetességével is kitűnt, még a rendezői és az operatőri munkába is beleszólást követelt. Interjút nagyon ritkán adott, beszélgetős műsorokban sosem szerepelt.
Magánélete is eseménydús volt, ötször nősült. A leghosszabb ideig, tizenhárom évig harmadik feleségével élt, akinek kedvéért a hipnózis, a jóga (és az akkor még gyógyszernek tekintett LSD-terápia) révén az ivásról és a dohányzásról is leszokott. Ian Fleming állítólag neki írta az első James Bond filmet, de Grant 58 évesen már öregnek érezte magát a szuperkém szerepére. Pedig fizikuma legendás volt: artista múltjának köszönhetően legtöbb filmjében még a legveszélyesebb mutatványokhoz sem kért kaszkadőrt.
Legendája ma is él: több szavazáson is bekerült minden idők legvonzóbb filmszínészei közé, 2002-ben Amerikában bélyeg is megjelent arcképével.
