Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékét az a dokumentum is őrzi, amely a Központi Statisztikai Hivatalban már 1957-ben elkészült, a rendszerváltásig azonban titkosítva volt. Az 1956-os események áldozatairól készített összeállítás ma már szabadon hozzáférhető. Az alábbiakban a legfontosabb adatok olvashatók, melyek bizony kifejezetten szomorúak és tragikusak.
Az október 23-ai és az azt követő események során országosan mintegy 2700 haláleset történt, ebből 2195 halálesetet anyakönyveztek, 307 halálesetről a temetők és exhumálások, valamit a lakáskijelentések alapján értesült a Központi Statisztikai Hivatal. Ezenkívül 100–150-re tehető az 1957-ig még nem exhumált és be nem jelentett halálozások száma.
Az állami egészségügyi szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig közel 20 ezer, a harci eseményekkel kapcsolatba hozható sérülést látott el. A sebesülések több mint háromnegyedét géppisztoly, puska, egynegyedét ágyúlövedék, akna- és gránátrobbanás okozta, és a sérülések nagy része a végtagokat érte. A sebesültek csaknem fele 19–30 éves volt, közel egynegyede pedig 18 éven aluli. A sebesülteknek egyhetede volt nő.
A halálozások számát naponként vizsgálva kiderül, hogy Budapesten a legtöbb haláleset október 24-én (212 fő) és 25-én (206 fő) történt, de száznál többen haltak meg október 26-án, valamint november 4. és 8. között valamennyi napon.
Az október 23-ai és az azt követő események következtében meghaltak 85 százaléka férfi, 15 százaléka nő volt.
A forradalmi események következtében meghaltak közel 60 százaléka fizikai dolgozó vagy annak eltartottja volt, de jelentősnek mondható a szellemi foglalkozásúak, a katonák és a tanulók száma is. Az elhunyt fizikai dolgozók legnagyobb része ipari munkás (901 fő) volt, de jelentős számú közlekedési munkás (144 fő) is életét vesztette a harcokban.
