A világ egyik legjelentősebb Zsolnay-kollekciójaként tartják számon a Zsolnay Kulturális Negyed ékkövét, a Zsolnay Aranykora – Gyugyi-gyűjtemény című tárlatot. Nem is csoda, hogy ez a turisták legkedveltebb célpontja a negyedben! Millió érvünk lenne, hogy miért imádjuk a kiállítást, ezúttal hármat osztunk meg ebből!
A műtárgyak romantikus története
A kiállított tárgyak nagyjából 130 éve születtek meg a Zsolnay Gyárban. Ezt követően utaztak sok tízezer kilométert a nagyvilágban, túléltek két világháborút, majd csodával határos módon sértetlenül visszatértek arra a helyre, ahonnan annak idején elindultak, így születési helyükön méltó pompájukban csodálhatók meg.
Gyugyi úr magával ragadó személyisége
A kiállítás lelke dr. Gyugyi László Amerikában élő műgyűjtő, az ő áldozatos gyűjtői munkájának köszönhető a tárlat. A műszaki mérnök 41 évesen vette meg az első Zsolnay kerámiáját, amivel megkezdődött egy közel 4 évtizede tartó, életcéllá váló gyűjtőszenvedély. Gyugyi úr korát meghazudtoló fiatalos lendülete, a Zsolnay tárgyak iránti elhivatottsága és lelkesedése megmelengeti az ember szívét. Minden évben újabb darabokkal bővíti a gyűjteményt, amely jelenleg 717 darabból áll. Különösen érdekes ez abból a szempontból, hogy a 2010. szeptember 1-jei megnyitón még „csupán” 588 tételt számlált.
A két szint két világa
A kiállítást megtekintve az az érzésünk támadhat, mintha két különböző tárlatot láttunk volna, hiszen két, kivitelben szembetűnően különböző stílus jelenik meg a kiállítás szintjein. A belépő, felső szinten a historizmus és a millennium dominál. A historizmus korszaka (1878–1885) alatt keletkezett tárgyakra a természet motívumai mellett a régészeti és néprajzi gyűjtőmunka „sajátos és nemzeti” forrásai jellemzőek. A Zsolnay kisasszonyok, Teréz és Júlia részfeladata volt az ornamensek gyűjtése. A gyűjtemény különlegessége, hogy mindkettőjüktől saját festésű, szignált, datált korai tárgyat is láthatunk.
Az alsó, szecessziós szint ezzel szemben a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat mutat be, amihez a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. A 19. század végének bájos alakjai helyett jöttek a gonosz kígyók, a keselyűk, az állatkoponyák, a vészhozó pipacsok és a búslakodó nőalakok. Az apró virágos díszítéseket hatalmas aszimmetrikus virágábrázolások váltották fel a vázák oldalán, sőt, olyan bizarr ötleteket is megmintáztak, mint az emberkoponya alakú kehely.
(x)
