1989. október 23-án addig még nem látott, szinte forradalmi hangulat ülte meg nem csak Pécset, egész Magyarországot. A Dunántúli Napló a címlap tetején öles betűkkel hirdette: Ma, déli tizenkét órakor kikiáltják a köztársaságot. És így is történt, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján véget ért egy szomorú történelmi éra.
Harminc éve annak, hogy először lehetett szabadon emlékezni az 1956-os eseményekre, a korábban csak „ellenforradalomként” emlegetett megmozdulásra, mikor az egész nemzet felállt és demokráciáért kiáltott, mikor elege lett az elnyomó kommunista diktatúrából. A forradalom és szabadságharc brutális vérbe fojtásáról mélyen kellett hallgatni több mint harminc évig, mígnem a rendszerváltás egyik fontos pillanataként, 1989. október 23-án a fél nemzet fejet hajtott a hősök és mártírok előtt. Pécsett sem volt ez másképpen.
Szimbolikus momentuma volt az évnek Szatyor Győző kopjafájának felállítása és felavatása az Aradi vértanúk útján, ami az 1956-os hősöknek állít emléket. Nehezen sikerült elkészíteni a kopjafát: anyagi gondok támadtak. Végül hitelből készült el Szatyor műve, a költségeket pedig közadakozásból fedezték később, ami a 23-i ünnepségen jött össze.
Októberben egyébként folyamatosan avatták az emlékműveket: 22-én Geresdlakon és Pécsváradon is ünnepséget rendeztek.
Dr. Péter Károly visszaemlékezése is helyet kapott az újság hasábjain, aki a pécsi forradalmi diákparlament tagja volt. Nemeskürty István író, irodalomtörténész publikált egy terjedelmes jegyzetet A szabadság véres zászlói címmel.
Október 24-én a híradások már az előző napi eseményekről beszámolva, jól érzékelték a történtek súlyát: Újabb történelmi szakasz nyitánya a demokratikus átalakulás útján. A fővárosi, Kossuth téri események, a köztársaság kikiáltásának tudósítása mellett a Dunántúli Napló részletesen beszámol a pécsi eseményekről is.
Pécsen ötezer fő vett részt a megemlékezésen. A dzsámiban egyórás misét tartottak a forradalom és szabadságharc, illetve a hősök emlékére. Ezt követően a Széchenyi tértől vonultak fel az Aradi vértanúk úti emlékműhöz a megemlékezők, végig a Hunyadi úton.
[su_quote]Sötétedés után, fegyelmezett, néma menetben, a többezer ember elején nemzeti ruhában, piros-fehér-zöld zászlókat tartó élsorral vonult a tömeg (…) Megállapítható, hogy valamennyi szónoklatban egyértelműen a magyarság kérdése, a múlt napi értékelése, a jelen békés továbbvitele iránt érzett felelősség, és – sokszor – 1956 eseményeinek nagyon részletes felidézése volt a lényeges eleme.[/su_quote]
A 23-i események és megemlékezések végén az Értelmiségi Klub a Vasutas Művelődési Házban filmvetítést szervezett, és számos olyan jeles alakot hívtak meg, akik szemtanúi voltak a forradalom eseményeinek, maguk is tevékeny közéleti szerepet vállaltak azokban a napokban.
Forrás: Dunántúli Napló Archívum
