Szeretjük a 3D-s mozikat, nagyon látványos, ahogy úszik felénk a térhatású cápa, de sokunkkal előfordult már, hogy megfájdult a fejünk, vagy elkezdtünk émelyegni egy ilyen film alatt. Utánajártunk annak, hogy miért lehet ez.
Ma már a hazai mozik alapvetően ráálltak a háromdimenziós vetítésekre, hiszen az amúgy 150 éves múltra visszatekintő 3D-s filmtechnika jelenleg – nagyjából James Cameron Avatar című sikerfilmje óta – rátelepedett a filmiparra. Ha kell, ha nem kell, a filmek 3D-ben mennek, mert ma jobban el lehet adni egy ilyen filmet.
Azzal az esettel viszont sokan találkozhattak már, hogy mikor beülünk egy ilyen 3D-s vetítésre, és miközben felénk úszik a nagy fehér cápa, vagy az arcunkba szúr kardjával egy lovag, elkezd zakatolni a fejünk, a film felére pedig már vagy szétrobbanna a halántékunk, vagy csak simán elálmosodunk, esetleg – szélsőséges esetekben – hányingerünk lesz.
Megkérdeztük a 3D-s vetítések népszerűségéről és egészségügyi problémáiról az Uránia mozi ügyvezetőjét, Szabó Krisztiánt, aki lapunknak elmondta, hogy bizony ez a technika magában hordozza a rosszullét lehetőségét, ugyanakkor elenyésző azoknak a száma, akik egy-egy film után hányingerre, szédülésre, vagy látási problémákra panaszkodnak.
Szabó elmondta, hogy ugyan van náluk is – akárcsak a plázában – lehetőség arra, hogy egy-egy 3D-s filmet 2D-ben is megtekinthessenek azok, akik nem szeretnék kitenni magukat a tárhatású élménynek, de ez csupán havi 1-2 alkalmat jelent. Magyarországon ugyanis kialakult egy 3D-trend, amit ki kell szolgálni. Itthon még mindig nagy a kereset az ilyen mozis élményekre, míg azonban az Egyesült Államokban már a legfrissebb adatok és beszámolók alapján egyre inkább csökken a 3D-s mozik iránti érdeklődés. Ha pedig újra kialakulna egy 2D-s divat – folytatta Szabó – az Uránia is áttérne több olyan vetítésre.
Szalay Tímea, a pécsi Szava Optika és Szemészet optometristája lapunknak elmondta, hogy a 3D-s mozifilmek során tapasztalt enyhe b rosszullétet az okozza, hogy ez a technika, a szemüveg és a speciális vetítés kettőse megbontja az úgynevezett binokularitást, vagy sztereolátást. Azt a velünk született képességünket bolygatja meg, melynek során a két szemünk által egy időben látott különböző szögű képeket az agyunk egy térhatású képpé illeszti össze.
Akik rosszul vannak a térhatású filmek alatt, azok azért érzik úgy, mintha a technika kikezdené a látásukat, mert feltehetően nem 100 százalékos a sztereolátásuk, tehát a két szemük együttlátásában hiányállapot, zavar van. Ez a probléma a mindennapokban fel sem tűnik nekik, csak akkor jelentkezik látványosan ez a rendellenesség, ha egy eszközzel – jelen esetben a 3D-s szemüveggel – direkt ezt a képességünket erőltetik meg.
A két szem tehát ugyanarról a tárgyról két eltérő minőségű képet kap (a 3D-s technika által), amit az agy csak jelentős idegi és a szemizmokat érintő terhelés árán tud eggyé olvasztani. Akiknek a sztereolátás terén akár minimális eltérés áll fenn az ehhez szükséges adottságokban, azoknak ez a munka még megerőltetőbb, sokszor észrevétlenül akár a fúzió (a két szem két képének eggyé olvasztása) is megbomolhat, pillanatnyi kettőslátást okozva, ami akár émelygéshez, hányáshoz is vezethet.
Sigmond István pécsi optometrikus mindezt kiegészítette azzal, hogy ez a próbálkozás erőlködést jelent, ugyanis a szemmozgató belső és külső izmok és a térlátásért felelős idegpályák leterhelődnek, kifáradnak. A 3D-szemüveg a két szem közös munkáját bontja fel, ha pedig valamelyik szem egy kicsit más minőségű képeket küld az agynak, az nem fogja tudni egy képpé átdolgozni a jeleket. A film 3D-s képét ettől még látjuk, csak rettentő megerőltetések árán.
Létezik a rosszullétnek egy másik forrása is – folytatta Sigmond –, ez pedig nem más, mint a látás élessége. Ha ugyanis nincs megoldva, korrigálva a dioptria eltérés a szemüveg mögött, az a szemüvegeseket, rosszul látókat keserítheti el.
