Az óratekergetés megosztja a pécsieket, hiszen az emberek többsége nem igazán szeret télen délután 5-kor már sötétben botorkálni, és most a Nagy Óraátállításról kiderítettük, hogy évente fejenként 440 forintért idegesítjük magunkat vele.
Minden évben kétszer tekerjük át az órákat, s míg a nyári időszámításnak legtöbben örülnek, mert délután tovább van világos, addig a téli bevezetése után mindenki arról beszél, hogy mennyire bosszantó az, hogy munka után már sötétben megy haza, mivel koromsötét van.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (MAVIR) Zrt. közleménye piszkálta fel a fantáziánkat, melyben azt állítják, hogy az óraátállítással évente egy közepes méretű magyar város teljes fogyasztásának megfelelő villamos energiát spórolunk meg.
A MAVIR szerint ugyanis az 1980 óta működő rendszer segítségével eddig közel 4000 gigawattóra energiát takarítottunk meg, amely az ország közel 5 heti átlagfogyasztásával egyenlő.
Szerintük a villamosenergia-megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágítása esetében jelentkezik.
A tavaszi óraátállításon spórolunk, nem az őszin!
A téli időszámítás tekinthető az „eredeti” időszámításnak Magyarországon, vagyis a nyári az, amely leköveti a hosszabb nappalokkal járó energiafogyasztási szokások megváltozását, ezért mutatható ki itt a megtakarítás. Az ország villamosenergia-megtakarítása tehát a tavaszi óraátállításkor mutatható ki, ősszel nem, mértéke pedig a nyári időszámításra való átállást megelőző és követő napok fogyasztási görbéinek összevetése alapján becsülhető. A tavaszi óraátállításból származó megtakarítás az óraállítást követően csökkenő mértékben jelentkezik, körülbelül szeptember végéig – állítja a vállalat.
Ha valóban 4 000 gigawattórát spóroltunk meg 1980 óta, a nyári időszámítás bevezetésével, akkor a következőképpen vezethetjük le a spórolást: 4 000 gigawattóra átváltva 4 000 000 000 – négymilliárd – kilowattóra. Ha ez utóbbi összeget elosztjuk 36-tal – az azóta eltelt évek számával –, akkor megkapjuk azt, hogy az elmúlt évtizedekben évente átlagosan mennyit spóroltunk meg.
Tehát 4 000 000 000 osztva 36-tal az 111 111 111 kilowattóra, vagyis évente 111 millió kilowattórát spórolt meg a 10 milliós népességű Magyarország. Ha egy főre leosztjuk ezt a számot, akkor 11.1 kilowattóra megtakarítás jön ki.
Az E.ON lakossági árait tekintve nagyjából 40 forintba került 1 kilowattóra áram díja, vagyis egy főre lebontva évente fejenként 440 forintot spórolunk meg az óratekergetéssel – ráadásul nem az eredeti téli időszámítással, hanem éppen a nyárival.
Majd jött a nagy kérdés: önök szerint jó a számítás, valóban ennyit spórolunk a nagy hűhóval? Nem kaptunk kielégítő választ, a MAVIR szerint a megtakarított villamosenergia-mennyiség fogyasztói értékével kapcsolatban az E.ON-t kellett volna keresnünk, annak ellenére, hogy a közleményükben is hangsúlyozzák: a MAVIR Zrt. évek óta méri és elemzi az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait.
Honnan bukkant fel akkor a 4000 gigawattórás adat?
Természetesen kerestük az E.ON-t is, akik nagy csalódásunkra ismét továbbirányítottak. Elmondták, hogy sajnos nem ők az illetékesek az ügyben, de megerősítettek: a számolás jónak tűnik!
Mindezek fényében megkerestük a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalt, hogy állásfoglalásukat kérjük a megtakarítás összegéről, illetve arról, hogy vajon nem lenne érdemesebb a nyári időszámítást bevezetni, ám a hivatal közölte: ők engedélyezési, felügyeleti, árszabályozási, ár- és díjelőkészítői feladatokat látnak el a villamosenergia-szolgáltatás területén. A téli és nyári időszámítással kapcsolatos szabályozás kialakítása nem tartozik hozzájuk.
Jobb lenne, ha mindig nyár lenne?
Ugyanakkor a csavar a dologban az, hogy éppen a téli időszámítás a hivatalos, nemzetközileg elfogadott, vagyis nagyon úgy néz ki, hogy inkább a nyári időszámítással járnánk jobban, legalábbis, ha nem akarunk télen délután ötkor koromsötétben hazabotorkálni.
