Pécs ókori elődjéről, Sopianaeról sokan hallottak már, de kevesen vannak, akik valóban ismerik. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet az egykori római településről, amit jó eséllyel még a tükék sem tudnak!
Honnan ered a név?
Sopianae neve a kelta nyelvből ered, ugyanis Pécsen és környékén a római hódítás előtt kelta és illyr népek éltek, valószínűleg jelentős kelta túlsúllyal. A sop szónak a kelták nyelvén mocsaras, vizes jelentése van. A település vagy a terület fekvéséről, földrajzi adottságairól kapta a nevét, vagy egy másik nézet szerint a Sopius vagy Sopianus kelta személynévből.
Mikortól lakják?
Sopianae település kezdetei az 1-2. századra tehetőek. Ekkor egy falusias jellegű település lehetett. Az ismert adatok alapján mintegy 500×350 méter kiterjedésű, azaz az akkori viszonyokhoz képest nagyméretű település volt. Jelentős lehetett a város ipara is, mivel több kemence és műhely is előkerült ebből az időből.
A pusztulás utáni fellendülés
A 260. évi szarmata betörés miatt a város elpusztult, így a virágzó kor véget ért. Az ezt követő 40 évben a település újra falusias jelleget öltött, majd a 3. század végén Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett, amely újabb jelentős fellendülést hozott a város életében.
Mit tudunk a monumentális bazilikáról?
2008-2009-ben sikerült feltárni a mai Rákóczi út – Jókai út délnyugati szegletében Sopianae monumentális méretű városi bazilikáját. A bazilika adott helyet az üzleti életnek és a bíráskodásnak. Belső tere csarnokszerű, nagyszámú ember befogadására volt képes. Ennek az épületnek a 3D-s rekonstrukciója is elkészült, amely megtekinthető a Sopianae Roman Walk ingyenesen letölthető applikációban.
A híres temető, amely összeköti a múltat a jelennel
A településtől északra helyezkedett el Sopianae legnagyobb temetője, amit a római kor kezdetétől a végéig használtak. Kiemelkedő régészeti fontosságát az itt előkerült temetői épületek adják, melyek közül több falfestménnyel is díszített, és ezek közül több bibliai témát jelenít meg.
Az ókeresztény temetőrészt az északi temető északnyugati részén alakították ki, területileg jól elkülöníthetően. Ez a terület kapta meg 2000-ben a Világörökség címet és látogatható ma a Cella Septichora Látogatóközpont és az Ókeresztény Mauzóleum komplexumában.
(x)
