Akárhogy is nézzük, a moziba járás – azon túl, hogy kitűnő szórakozás – társasági élmény. Még akkor is, ha egyedül megyünk moziba. Körülöttünk ugyanis egy csomó ember ül és élvezi az adott filmet, avagy élvezné, ha hagynák a többiek. Bizony, akármilyen jól is hangzik, a mozizás lehet kifejezetten kellemetlen élmény is, ha a publikum tagjai nem figyelnek oda egymásra. Ezért összeszedtük a mozizás etikettjének legfontosabb pontjait, azokat a kisebb-nagyobb illetlenségeket, melyekkel megkeseríthetjük mások kikapcsolódását.
1. Oda üljünk, ahova a jegyünk szól
Magától értetődőnek tűnik, de sokan tesznek arra, hogy hova kaptak jegyet, de még arra is, hogy hova foglaltak, vagy kértek. Nyilván, ha már megy a film, és alig vannak nézők a teremben, nyugodtan helyezkedhetünk, ahogy akarunk (hogy minek, az kérdéses), de azok, akik egy nyári filmsláger telt házas vetítésén fogják magukat, és inkább egy-két székkel jobbra, balra, előre vagy hátra ülnek, arra alapozva, hogy „csak nem ülnek majd pont oda”, óriási káoszt tudnak generálni.
A legjobb az, amikor szólunk, hogy a mi helyünkön ülnek, a válasz pedig egy grimasz, egy sóhaj, vagy a legrosszabb esetben: értetlenkedés. Sokan mintha nem teljesen lennének képben azzal, hogy a Cinema City és az Uránia termeiben mit jelent a jegyeken feltüntetett „jobb” és „bal” szócska, és bizony, ha nekünk nem hisznek, hívni kell a jegyszedőt, aki szépen elmutogatja nekik a moziterem égtájait. De addigra már mindenki utál mindenkit, és hát kár így indítani egy filmezést.
2. Moziba nem másokat hallgatni jár az ember
Talán a legfontosabb íratlan illemszabály a mozikban az, hogy a filmet csendben illik végignézni. Sokan mégis úgy érzik, hogy egy elsötétített, klimatizált, kényelmes moziterem egyenlő egy belvárosi kávézóval, ahol a csajok megbeszélhetik a legújabb frizuratrendeket, a fiúk meg azt, hogy hány hengeres csúcskocsit lízingelnek. Senkit nem érdekel egy akciófilm, vagy egy bús dráma közben, hogy a szomszédos széken ülőknek milyen magánéleti problémája van. Nem ezért fizettek.
Ilyenkor illedelmesen, udvariasan meg kell őket kérni – a sokadik eredménytelen rosszalló pillantásunk után –, hogy maradjanak csendben, és reménykedjünk, hogy a csevegők belátók lesznek. Ha nem, nyugodtan szóljunk egy illetékes mozialkalmazottnak. Vagy – és ezzel szembe is megyünk az első ponttal –, ha van szabad hely, távol az idegesítő szövegeléstől, meneküljünk át oda. A film alatti dumálás egy másik típusa a kommentálás, ami talán még rosszabb. Otthon, a tévé előtt ülve még elmegy, hogy valaki végigkommentálja a film eseményeit, hangot ad annak, hogy nem ért egy-egy fordulatot, vagy megpróbálja hangosan fejtegetni azt, hogy mégis ki lehet a gyilkos, de ha ezt egy moziban, közvetlenül mellettünk ülő ismeretlenek csinálják, az felettébb kiakasztó.
3. A moziban evés kérdése
Már a mozi ős- és fénykorában is kajáltak mindenféle finomságot nézők (sőt, közben még dohányozhattak is), a mozizás pedig ma is sokaknak egyet jelent a pattogatott kukoricával, vagy sajtszósznak nevezett büdös olvasztott polietilénnel leburított nachosszal. Ezzel nincs is semmi baj.
Vannak ugyan, akik szerint zavaró, ha a film közben mellettünk csámcsog és szürcsöl valaki, vagy zörög a csipszes zacskóval, de ez a mozizással jár, számítunk erre, ha jegyet váltunk egy filmre. A gond inkább az, hogy a film végén térdig gázolunk a kiszórt kajamaradékban, vagy beleragadunk a padlóra száradt kólatócsába. Azok az emberek viszont főben járó bűnt követnek el, akik a film alatt előkapják a sajtburgert, vagy a gíroszt, és jól bebüdösítik velük a termet. Akkor már inkább a zörgő csipsz.
4. Figyeljünk a lábunkra!
Nehéz megérteni, hogy valakinek miért kell kényszeresen az előtte ülő néző székét rugdosnia, de sajnos van egy ilyen mozizó típus. Ha izgalmas a film, azért rugdalja a hátunkat, ha vicces, azért, ha unalmas azért. Nem olyan puhák ezek a széktámlák, hogy ne érezzük, ha valaki belerúg. Ha pedig az ikszedik alkalom után összehúzott szemöldökkel hátranézünk, mi vagyunk az elégedetlenkedő, háklis sznobok. Szóval, inkább legyünk az ilyen esetekben is udvariasak és nyugodtak. A szűkebb széksoros mozikban él egy másik mozizófajta is, az aki a szemben lévő szék fejtámláján pihenteti a térdét, és minden egyes helyezkedés, nevetés, vagy bármilyen apró mozgás az előtte ülő tarkóján csapódik le. Kerüljük az ilyesmit.
5. A mobiltelefonoknak kellemes kikapcsolódást kívánunk
Ma már a legtöbb moziban valamilyen formában érkezik a film előtt a felhívás: kapcsoljuk ki a telefonunkat. Jó dolog ez, kár, hogy le se sajnálják egyesek. Nem is arról van szó, hogy ki kell kapcsolni a mobilokat, mert nem kell, elég lenémítani is. De még így vannak olyanok, akik elfelejtik ezt az apróságot, és még – hosszas kínos keresgélés után – fel is veszik a film közben hangosan csörgő telefonjukat, csak azért, hogy bemondják: „Moziban vagyok, visszahívlak”.
Ha hívnak, és nem túl fontos a dolog, nyomjuk ki a telefont, ha már képtelenek voltunk lenémítani. A telefonálgatásnál azonban talán még rosszabb a mobilnetezés. Annál pedig nincs bosszantóbb, mint látni, ahogy valaki egy sorral előttünk épp becsekkol Facebookon, vagy ismerőseivel „cseveg” a szociális hálón, mert épp unja a filmet. A sötét teremben felvillanó mobilok fénye továbbá nagyon tudja zavarni a szemet, a filmélményt pedig még jobban.
