Kereken 40 éve, 1979-ben fejeződött be a Megyeri városrészben egy több ütemben zajló, hatalmas lakásépítés. Tény, hogy sok ezer lakás épült fel, azonban a lakók a beköltözés után sem lehettek felhőtlenül boldogok: fűtés nem volt tél közepén, máskor meg a WC-tartályokból is 50 fokos víz ömlött. Kertváros (akkori nevén Lvov-Kertváros) történetéből csemegéztünk.
Már a hatvanas években felmerült, hogy Pécsnek déli irányba kellene terjeszkednie, a korban természetesen lakótelepekkel számoltak. Több terv is készült, majd – mint Sipos Balázs idevágó tanulmányából kiderül -, az 1969-ban indult közműépítések után 1972 elején kezdődött el a panellakások vázainak kialakítása.
Hatalmas volt az iram, ahogy a Dunántúli Napló 1972 decemberi számából kiderül, ekkor már az első lakók ünnepélyesen meg is kapták a kulcsaikat.
„A lakótelep új színfoltja, legszebb lakótelepe lesz Pécsnek. Nemcsak jó levegője, gyönyörű kilátása, de üzlethálózata minden követelményt kielégít.”
– írta a lap az ünnepi beszéd alapján. A valóság azonban kissé ridegebb volt, hiszen mint Sipos Balázs tanulmányában olvashatjuk, „a beköltözők a városrész elhelyezkedéséből adódóan elszigetelve érezték magukat a belvárostól, másrészt jó néhány hideg éjszakának nézhettek elébe, mivel sokáig akadozott a távfűtés és a melegvíz-ellátás is. A probléma
abból eredt, hogy az építkezés és a határidő tartása érdekében csak ideiglenes
fűtőházakat állítottak fel.” Tegyük hozzá: december volt, a probléma véglegesen csak jövő tavaszra oldódott meg.
A Megyeri városrészben mindenesetre a következő években több mint 4100 lakást építettek fel, a lakások fele a városrész arculatát meghatározó 10 emeletesekben kapott helyet. Az utolsó ütem 40 éve, 1979-ben zárult Megyeren, de Kertváros más részein, például a Siklósi városrészben tovább folytak az építkezések.
Ennek egy példáját olvashatjuk a Dunántúli Napló 1979 októberi számában, ahol a Siklósi városrészben, a Fazekas Mihály utcában átadott 10 emeletesről írnak. Nem túlzás, horrorisztikus a beszámoló:
„A vízcsapok megnyitásakor azonban különös meglepetések érték a lakókat. Először is a lakások legtöbbjében a rossz tömítések miatt – egyik helyen csőtörés miatt – a vízvezeték-csövekből dőlt a víz. A lakások beáztak, a lépcsőházban mintha kisebb árvíz lett volna, az épület egyik oldalán a külső falon is folyt a víz. Ám amelyik lakás megúszta ezt a problémát, ott sem örvendtek igazán, ugyanis majdnem 50 fokos víz folyik valamennyi csapból, hidegből, melegből W. C.-tartályból egyaránt. Ivóvízért építési törmelékeken, buckákon, sárban csúszkálva, egy száz méterre lévő, külső csaphoz járnak a lakók. Zuhanyozni nem lehet, fürdéshez, mosogatáshoz egy órával előbb kell leengedni a vizet, hogy a kellő hőfokra lehűljön.”
Persze azután a problémák megoldódtak, mára pedig Kertváros Pécs egyik kedvelt városrésze. De azt nem árt tudni, milyen nehézségek is adódtak, amikor évtizedekkel ezelőtt az első lakók beköltöztek.
Felhasznált források: Sipos Balázs: Pécs, Megyeri Kertváros építéstörténete 1972-1977, Dunántúli Napló-archívum
