Ha valamihez kell türelem és még több türelem kell, akkor az a vendéglátós munka. Tudjuk, sokszor nagyon elviselhetetlenek tudunk lenni mi, vendégek, ezért elnézést is kérünk másnap reggel. Addig is íme a lista, melyik mondatainkat utálják legjobban a pécsi pultosok, vendéglátósok. Őket kérdeztük.
Cikkünk írásakor közel tíz pécsi jelenlegi, és ex-pultost faggattunk ki az általuk legjobban utált mondatokról, válaszaikat pedig összefésülve közöljük. Volt, amiben egyhangúan egyetértettek.
Tartsd meg az aprót!
– Ha a vendég borravalót szeretne adni, azt sokkal udvariasabban is lehet intézni, mint a „tartsd meg az aprót” mondattal.
– Igazából azt nem szeretem, hogy tőlünk elvárják, hogy maximális tiszteletet tanúsítsunk a vendéggel szemben, sokszor azonban ezt nem kapjuk vissza – meséli az egyik pécsi pultos.
Lesz egy …
A „lesz egy…” kezdetű mondatokat minden pultos finoman szólva sem bírja elviselni.
– Én ezen úgy változtattam, hogy elkiabáltam magam: a „lesz egyek” egy körből kimaradnak. Egy idő után megtanultak kérni – mondja egyik megkérdezettünk.
Egy sört szeretnék, meg a számodat
– A lehető legtöbbször elhangzott csajozós mondat, amivel találkoztam. Amikor már kezdtem megunni, akkor elkezdtem úgy reagálni rá, hogy az utóbbit úgyse tudnád kifizetni – mondta a pincérlány. – A legjobban egyébként azt utáltam, amikor kiszórták a pénzt az asztalra és nagyzoltak, hogy mindenből a legdrágábbat kérik. Persze a nagy pénzborogatás után alig maradt 10 forint a borravalóra.
Akarok egy…
Ott van a még súlyosabb „akarok egy…” kezdetű mondat is. Erről az egyik pultosunk azt mondta, hogy „azért, mert kiszolgáló vagyok, még nem vagyok szolga. Azt sem szeretem, ha csillagomnak, vagy tündéremnek hívnak, de ez már egyéni ízlés kérdése”.
A sima, lényegre törő, durva
Nagy durvaság egy pultosnak odacsettinteni.
– Van, hogy a „lesz egy” és az „akarok egy” kezdetű mondatok csak úgy kicsúsznak a vendég száján, aki akár még később kedves is lehet, de a csettintés menthetetlen, egyszerűen bunkóság – vélekedik egy másik vendéglátós.
Mindegy
– Kérek egy whisky kólát.
– Milyen whiskyből adhatom?
– Nem tudom. Mindegy.
Na, ez az a párbeszéd, amit alighanem utálnak hallani.
– Amikor megkérdezem a vendéget, hogy milyen tonikot, whiskyt, vodkát kér és a mindegy válasz érkezik, nagy a kísértés, hogy a legdrágábbat szolgáljam fel. Persze ilyenkor mindig a józan eszem győz, és egy átlagos, közepes árfekvésű alkoholból adom.
Három deci gint kérek!
Ha a 18 éven aluliak akarnak kérni, gyakran keverik össze a centet a decivel. Így ilyenkor rögtön kérik a személyi igazolványt, hiszen mégis ki mondana ilyesmit?
