Számos tévhit kering a kutyatartók körében, amelyeket nagyon nehéz kiirtani, hiszen ahány gazdi annyi vélemény. Kutyatartókat és szakembert kérdeztünk arról, hogy mit gondolnak azon társaikről a gazdák, akik nem viszik túlzásba a nevelést és a kutya nyelvének megtanulását, megértését. Megpróbáljuk eloszlatni a tévhiteket.
A tévhitek összegyűjtésében Németh Tímea, a pécsi Syrius Kutyaiskola tanára, illetve négy pécsi kutyatartó segédkezett.
„A kutyának szülnie kell életében legalább egyszer”
Sokszor találkozni ezzel a tévhittel, hogy a kutyust a gazdik csak azért nem ivartalanítják, mert legalább egyszer az életében kell, hogy fedeztetve legyen. Minek? A kutya nem ember, nem is tervez családot, így ha nem muszáj, nem kell beterveznünk a kutyusunk szaporítását. Ha egy kicsit matekozunk, akkor bele is látunk, hogy ha minden kutyusnak lennének kölykei (6-9 darab), akkor beláthatatlan mennyiségű kutya csatangolna a földön.
„A kutyának enni kell adni, ha kér”
Igen, a kutyusok nagyon sokszor kuncsorognak és néznek szépen, ha étel van az asztalon. Ez viszont nem azt jelenti, hogy adni is kell nekik, mert biztosan nagyon éhesek. A napi egyszeri, vagy maximum kétszeri étkeztetés egy felnőtt kutyának teljesen elég, a kunyerálásról pedig illik leszoktatni az ebet, és megtanítani neki, hogy az emberek számára megterített ebédlőasztalon semmi nincs a kutya számára!
„Ha a kutya valakire morog, az biztosan rossz ember!”
Sok kutyatartó azt gondolja, hogy ha a házi kedvencük valakire morog, nem tetszik neki, esetleg fél, akkor biztos a kutyus megérezte, hogy az illető rossz ember. Sok minden miatt ugathat vagy moroghat egy kutya az emberre, lehet ez illattól, mozgástól, hangtól vagy akár külső jegytől is – de semmiképpen nem az erkölcsi bizonyítvány miatt van.
„A kutyát kínzás kis lakásban tartani”
Valóban furcsa, ha például egy német juhász egy panellakásban lakik, viszont megfelelő – napi 1-2 intenzív – mozgás és foglalkozás mellett mindegy, hogy a kutya mekkora házban, lakásban lakik. A lényeg, hogy mérlegeljünk: tudunk-e eleget foglalkozni a négylábúval, és van-e megfelelő mozgása naponta. Ha nem, akkor valóban ne vegyünk nagytestű kutyát kis lakásba.
[quote]
Én gyakran találkozom azzal a tévhittel, hogy a kutyának elég büntetés az, hogy megsértődünk rá és már-már állatkínzás, ha az orrára koppintunk, ha rosszat tett. Véleményem szerint a rendkívül rosszalkodó kamasz kutyus még nem fogja érteni, ha megsértődünk rá, miután szétrágta a százezer forintos fényképezőgépet…[/quote]
[quote]
Az én tapasztalatom, hogy sok kutyatartó azt gondolja, hogy az ő „drágája” nem bánt. Szerintem el kellene hinniük, hogy vannak emberek, akik igenis félnek a kutyáktól, és ha póráz nélkül sétál az eb, akkor érdemes ráparancsolni, hogy maradjon lábnál emberek társaságában. [/quote]
[quote]
Sokszor találkozom olyan keménykezű gazdákkal, akik azt hiszik, hogy csak akkor lesz falkavezér a kutyák szemében, ha jól megrángatják, esetenként meg is ütik a kutyát. Szerintem ehhez elég a következetesség és a magabiztos vezérszemélyiség. Semmi szükség durva fizikai bántalmazásra.[/quote]
[quote]
Nagyon sok olyan vélekedéssel találkozom, hogy a nagykutyák biztosan bántani fogják a kis méretű kutyákat. Szerintem ez nem igaz, mindig is nagy kutyám volt és az a tapasztalatom, hogy inkább a kis méretű házi kedvencek az agresszívebbek.[/quote]
[note note_color=”#4660d3″]Ön milyen tévhitekkel találkozik a kutyusával kapcsolatban? Írja meg nekünk hozzászólásban![/note]
