A pécsi vár eleinte nem volt egy nagy szám, azonban idővel megerősödött, ráadásul annyira, hogy miután a törökök elfoglalták, nagyon nehéz volt azt visszafoglalni. Nem is akármilyen erődítmény volt.
A pécsi vár azért épült, hogy védelmezze az 1009-ben alapított püspökség épületeit, a lakóházakat, és persze a Székesegyházat. Vaskos kőfalak kerítették körbe a város szívét, azonban 1064-ben egy nagy tűzvész elpusztította az épületeit. Szerencsére gyorsan újra felépítették a falakat és a házakat, köszönhetően a város jövedelemforrásainak.
Ahogy Visy Zsolt „Újabb adatok a pécsi vár építéstörténetéhez” című Pécsi Szemlében publikált cikkében írja, a tatárjárás után épült meg az egyházi kővár Pécsen, amelynek célja a püspöki palota, a bazilika védelme volt. Mindezt azonban a régészeti kutatások eredményei árnyalják, ugyanis kiderült, hogy ez a korai várfal „minden védmű nélküli egyszerű köritőfal” volt, amelynek sarkai derékszögben csatlakoztak egymáshoz”.
Az Árpád-kori négyszög alaprajzú várat később a délnyugati és délkeleti sarkán négyszögletes toronnyal erősítették meg. Feltételezhetően ennek a 13. századi várnak, illetve védelmi rendszernek maradványai kerültek elő a Barbakán közelében is.
A várat több támadás is érte a 13. században. Először 1284-ben a Kőszegi nemzetség serege ostromolta, míg a század végén Mizse nádorispán égette fel a várost, szóval a várfal valóban inkább csak dísznek volt a püspökség körül.
Az igazi várfejlesztés a 14. században következett, miután a püspöki palotát a Székesegyháztól délnyugatra helyezték át. Kettős falat emeltek a püspökség köré, és ekkor húzták fel a várost védő bástyarendszert is. Ekkor épültek tehát a vár nyugati és északi részén „az eredetileg kulcslyukalakú lőréses négyszögű bástyatornyok, valamint vár északnyugati sarkát védő félkörös – a későbbiek során ötszögűvé átépített – sarokbástya is”. Továbbá minden valószínűség szerint ekkor épült a vár déli kaputornya is – írja Visy.
Ahogy Boros László „A pécsi vár kaputornya” című cikkében írja, a bástyák a középkori karcsú tornyokból alakultak ki, hiszen a tűzfegyverek fejlődésével a védműveknek is lépést kellett tartaniuk.
Ha Pécsről és bástyákról esik szó, nyilván mindenki a Barbakánra gondol, azonban a vár délnyugati bástyáját csak később építették meg, a 15. században, méghozzá Kinizsi Pál javaslatára, aki ekkoriban felülvizsgálta a vár biztonságát. A bástyára csak egy felvonóhídon keresztül lehetett bejutni. A mészkőből vert, árokkal körbevett bástya célja az volt, hogy a kapura merőlegesen támadó ellenség támadását bírja, és elhárítsa a védfalakkal párhuzamos irányba, ahol a katonák könnyebben és hosszabb ideig támadhatták az ellent a falról.
Későbbi kutatások szerint azonban a Barbakán a 16. században épülhetett, és nem Kinizsi, hanem Szatmári György építtethette. Egy kisebb, délkeleti barbakán is épült ekkoriban, amely nem futott be olyan szép karriert, mint nagyobb testvére.
A város védelmének megerősítése érdekében a várfalakat egymástól eltérő távolságban elhelyezkedő félkörös kiugró félbástyákkal erősítették meg, amelyek jó része ma is áll és látható, bejárható, például a Székesegyház mögötti sétányon. Így írt Evlia Cselebi török utazó a várról:
„Összesen nyolcvanhét erős bástyája van, melyek mindegyike egy-egy remekmű. Van összesen 5500 mellvédje, melyek gyöngy módjára sorban álló lőrések. Öt kapuja van: először a keleti oldalon a Budai-kapu, melyből befelé a csársin és bazáron át egészen a nyugati oldalon levő Szigetvári-kapuig, a város hosszúsága ezerötszáz lépés. A délkeleti oldalon Siklós várába vezető kaputól befelé egész az Újkapuig menve, a város belseje 1500 lépés.”
Pécs várának tehát a törökök is csodájára jártak. Annak ellenére azonban, hogy az 1500-as évekre a vár már kellőképp masszív, de öreg volt, a várvédők száma nem volt elegendő a törökkel vívott 1526-os mohácsi csata utáni pécsi támadás elhárításához.
Az ironikus az, hogy az 1664-ben a várral Zrínyi Miklósnak is meggyűlt a baja, a törökök ugyanis jól védték az erős kőmonstrumot, amelyben a székesegyházból is várat alakítottak ki, nagy falakkal és vizesárokkal körülvéve, ami elválasztotta azt a várostól. A Zrínyit segítő német csapatok megrohanták Pécset, a nagy külvárost gyorsan vissza is foglalták, de a várat sehogy sem tudták elfoglalni. A végleges felszabadítására 1686 októberéig kellett várni.
A 18. században a várfalak és a bástyák katonai szerepe egyre inkább megcsappant, a növekvő pécsi lakosság terjeszkedésének pedig útjában állt, ezért ahol kellett, lebontották őket.
Forrás: Pécsi Szemle (Pécs Története.hu), Pécs lexikon
