Hét évtized után találhatta meg édesapját egy orosz férfi, akinek egy pécsi régésztechnikus több éves kutatása és kitartása segített. Az eltűnt férfi a II. világháborúban, egy Nagymányok területén lezuhant gép parancsnoka, aki öt másik társával vesztette életét és akiről eddig semmit nem tudtak a hozzátartozók. Most azonban egy pécsi kutató, Nagy Gábor pontot tett a 74 éve tartó rejtély végére.
Jurij Karakazov egy hónapos volt, mikor édesapját elvesztette. Az orosz férfi egész életében arra kereste a választ, hogy mi történhetett a családfenntartóval a II. világháborúban. Az egykori szovjet hatóságok nem sokat tudtak mondani arról a nyári éjszakáról, amikor két gépet is lelőttek a németek Magyarország felett. De egy pécsi kutató évekig tartó munkája eredményre vezetett.
Az egyik Nagymányoknál, a másik Akasztónál zuhant le
1944. augusztus 9-én éjszaka 21 gép indult el Kijev mellől, Kalinovkáról, hogy ellátmányt szállítson a jugoszláv partizánoknak. A visszatartó út során azonban két gépet lelőttek a németek és mindkét gép legénységét ismeretlenként temették el a roncsok mellett egy-egy tömegsírban. Az ott eltemetett katonák hozzátartozóit viszont nem értesítették a helyszínekről.
A pécsi Nagy Gábor kezdte kutatni a gépeket
– Egy Kanadában élő kutató említette nekem ezt a két esetet és azután kezdtem el kutatni őket, hiszen a II. világháború óta senki nem foglalkozott velük – mondja Nagy Gábor, aki hat évvel ezelőtt, 2012-ben állt neki a kutatásnak a Tolna megyei Nagymányokon. A régésztechnikusnak segítői is akadtak, Magó Károly zászlós az MH. 86 Szolnok Helikopterbázis hivatásos katonája, illetve barátja, Derner Tamás.
Szemtanúk, fémdetektoros keresés, archív anyagok
Nagy Gábor először olyan szemtanúkat keresett, akik láthattak valamit. Majd még a nagymányoki erdőbe is kiment, hogy a lezuhant gép roncsaiból találjon darabokat.
– Azt hittem, mindez nem vezet eredményre, de a szemtanúk közül egy néni mutatott is egy darabot a lezuhant gépből, ami nála volt és ez volt az első bizonyítékom arra, hogy jó nyomon járok. Később a Tolna megyei levéltárban minden dokumentumot meg is találtam. De ez még kevés volt ahhoz, hogy megállapítsam, melyik legénység nyugszik Akasztón, melyik Nagymányokon – meséli a nem éppen rövid kutatás elejét a régésztechnikus.
Az oroszokat is bevonta
Nagy Gábor az orosz kutatókkal is felvette a kapcsolatot, akik készségesen minden dokumentumot átadtak a pécsi szakembernek. Nagy Gábor ezek után már rekonstruálni tudta a lezuhanást követő időszakot.
– A Nagymányokon lezuhant gép közelében egy tömegsírban helyezték el először a legénység földi maradványait, de ez még nem a végső nyughelyük volt. 1957-ben Bonyhádra a szovjet hősi temetőbe helyezték őket örök nyugalomra – mondja Nagy Gábor.
Nagy Gábor azonnal elkezdte keresni a hozzátartozókat
Miután a Nagymányokon és az Akasztón lezuhant gépek legénységét azonosították Nagy Gábor és kutatótársai, azonnal felvették a kapcsolatot az orosz hatóságokkal, akik a nagymányoki gép hat legénységéből ötnek meg is találták a hozzátartozóit.
– Egy férfi pedig jelezte is, hogy Magyarországra utazna, hogy kellőképp le tudja róni tiszteletét az apja előtt – mondta Nagy Gábor, akinek nem kis meglepetést okozott az orosz férfi.
74 év után tudott végső búcsút venni
Jurij Karakazov 74 év elteltével kapott választ arra, hogy pontosan mi is történhetett édesapjával, a gárda-századossal, a gép parancsnokával.
– Nagyon megható pillanat volt számomra, mikor kiérkeztünk az erdőbe és annyit kért, hogy pár percre hagyjam magára. Akkor megtörtént az a találkozás, amire hét évtizede várt az egykori parancsnok fia. Ezután földet tettünk el, amit hazavitt Oroszországba – mondja Nagy Gábor.
Nagy Gábor évek óta keresi a lelőtt gépek legénységeit
A pécsi régésztechnikus, ha nem a Janus Pannonius Múzeumban dolgozik, akkor szabadidejében pilóták után kutat. Először angolok és amerikaiak után, akiket Magyarország felett lőttek le.
– A Mohácsi-szigetnél található Homorúd térségében lezuhant amerikai bombázó pilótájának sorsát sikerült először feltérképezni, akit szovjet katonák öltek meg a földet érés után, tévedésből – meséli a kezdeteket Gábor.
Ezután viszont az egykori szovjet katonák felkutatásával kapcsolatban is felmerült benne sok kérdés, hiszen a háború alatt a Vörös Hadsereg vesztette legtöbb katonáját, ezért sokak kiléte máig rejtély.
– Rengeteg pilóta maradt azonosítatlanul, mivel a II. világháború óta senki nem kutatta az ő sorsukat, tudatos kutatás sem folyt. Leginkább akkor kerültek elő roncsok, amikor nem számítottak rá – mondja Gábor.
Hirdetés
