Április 26-án szombaton lesz 90 éves Pécs egyik legszomorúbb tájsebe, a valaha sokkal szebb napokat megélt István-akna. Azon túl, hogy az évforduló alkalmából megemlékezést is tartanak majd a pécsi bányászok, összeszedtünk pár érdekességet István-akna születéséről.
Annak ellenére, hogy István-akna bányatelepe ipari műemléknek számít, mégsem úgy fest. Sokkal inkább hasonlít egy horrorfilm rég magára hagyott helyszínére. Az 1998 óta üresen álló romokat mára már őrizetlenül hagyták, épp ezért nem is meglepő, hogy az arra tévedő tolvajok már szét is lopkodták a dicsőséges múltú épület maradványait. Külön probléma, hogy a romhalmaz a lakhatást, az ingatlanok adás-vételét is ellehetetleníti a környéken. Amióta bezárták, szinte semmit nem lehet kezdeni vele, pedig valaha csodájára járt az ország.
Mendly Lajos nyugalmazott bányászmérnök közbenjárásának köszönhetően a kezünkbe jutott néhány igen érdekes információ a pécsi bányászat porhüvelyévé váló István-akna 90 évvel ezelőtti megnyitásáról.
Azt például tudták, hogy a korabeli sajtó – a Dunántúl – szerint a megnyitón akkora volt a tömeg, amit csak ahhoz lehetett hasonlítani, amikor 1922-ben „a szerb megszállás után a felszabadult Pécs és Baranya népe fogadta a bevonuló nemzeti hadsereg csapatait”.
Az akkoriban építészeti remeknek számító aknát Zichy Gyula pécsi megyéspüspök 1925 április 26-án szentelte meg. Az esemény kezdetét pedig egy mára sajnos elfeledett módon, egy mozsárágyú elsütésével jelezték. A megyéspüspök ezután bejárta és beszentelte az akna épületét, utána pedig csendes misét mondott, melynek áhítatosságát a pécsi katonazenekar előadása emelte igazi magasságokba.
Arra pedig, hogy mégis mennyire volt meghatározó épület István-akna, Wertheimer Lajos, a Duna Gőzhajózási Társaság vezérigazgatójának beszédének néhány kiragadott gondolata világít rá igazán. Wertheimer ugyanis azt mondta, hogy „a pécsi bánya, nemzetközileg elsőrangú szakértők ítélete szerint, Európa legmodernebbül berendezett bányái közé tartozik.
Itt nem csak egy magángazdasági alkotásról van szó, hanem a közgazdasági élet egy fontos tényezőjéről, amelynek Baranya vármegye és Pécs városa szempontjából különösen jelentősége van”. Ha ma ránézünk István-aknára, mindebből semmi nem érezhetünk.
