A tél során bizony megesik, hogy napokig nem áll el a hó, és akár méteres hófalak képződnek az utakon. Ilyenkor szinte megáll az élet: gyakorta nem járnak a tömegközlekedési eszközök, nem tudjuk elhagyni otthonunkat, rengetegen kényszerű tétlenségre vannak kárhoztatva. Az emberek még csak-csak megoldják a gondjaikat, de mi a teendő ilyenkor házi kedvencekkel?
Szerencsére a kereskedésekben és a nagy bevásárlóközpontokban hozzá lehet jutni a több hónapig is elálló száraz- , illetve konzerv eledelekhez. Ezeknek a téli időszakra történő felhalmozása mindenképpen célszerű ötlet, így kutyáink és macskáink nem fognak az éhségtől szenvedni a kieső napokon.
Legyen otthon tartalék ennivaló
Vannak persze olyan állatok, amelyek a főtt ételt részesítik előnyben, ilyenkor nincs hát más megoldás, főzni kell. Ha viszont nem szeretnénk minden egyes napot állateledel készítésével eltölteni, az is megoldható, hogy nagyobb adagot készítünk, amelyet kisebb adagokra szétporciózva és kis műanyag dobozokba becsomagolva a mélyhűtőbe tesszük az ínségesebb napokra. Egy kis csomagot csak elő kell venni, betenni a mikrohullámú sütőbe és megmelegíteni.
Az akváriumi halak egyik fő eledele a tubifex (Tubifex tubifex, azaz csővájóféreg). Sokan undorodnak tőle, a halak viszont annál inkább kedvelik. Ezeket a férgeket a húsipari kombinátok, illetve vágóhidak vízelvezető rendszereinél az iszap alól „bányásszák ki”, ami különösen a téli időszakban nagyon kemény feladat. Ha rettenetesen hideg van, és befagy a lelőhely, akkor akadozik az ellátás. Ebben az esetben vagy száraztáppal etessük a halakat, vagy kapható lefagyasztott állapotban is tubifex, szúnyoglárva, artémia (rák) és egyéb halnyalánkság. Egy-egy fagyasztott tubifexkockát szűrő alatt a csap alá kell tenni és átmosni, a felengedés és vízzel történő átöblítés után a halak szívesen elfogyasztják azt.
De vehetünk számukra állatkereskedésekben vagy szakboltokban kapható, hálózatról üzemeltethető, előre beprogramozható önetetőt is, amely meghatározott időközönként adagolja a szárazeledelt.
A teknősök, kígyók, gyíkok hosszabb időt (napokat, esetleg heteket) is kibírnak, így ők jobban bírják az éhezést. Pár napos fennakadás nem okoz számukra érezhető kiesést, sőt jobb étvággyal fognak enni a következő etetéskor.
Fontos megjegyezni, hogy a párizsi (parizer) nem való állatainknak, ezért azt még végszükségben se adjuk!
Madaraink magkeverékét szintén a kereskedésekben vehetjük meg. Mivel a téli időszakban kevés fehérjéhez és vitaminhoz jutnak, készítsünk nekik főtt és sajtreszelőn lereszelt tojást és sárgarépát, megmosott és apróra vágott salátát, valamint egy kis zsemlemorzsát, hogy a keverék ne ragadjon össze.
Mindenképpen fontos, hogy mindig legyen otthon tartalék ennivaló, amelyet végszükség esetén fel tudunk használni. Azonban még ebben az esetben is gondosan ügyeljünk a szavatossági időpontokra, mert a lejárt élelmiszer többet árthat, mint használ.
Kutyalábtörlés
Azok a kutyák, amelyek nagy bundával rendelkeznek (kaukázusi juhász, bernáthegyi, komondor), jól tűrik a hideget.
A szőrök között megrekedt levegő, és a bőr alatt az ősz folyamán lerakódott zsír jó hőszigetelő képességgel rendelkezik. Fontos azonban, hogy a bunda ne ázzon, ne nedvesedjen át, mert akkor az már elveszti hőszigetelő képességét, és az állat megfázik.
A rövid szőrű kutyák (vizsla, pointer, dalmata) nem bírják a nagy hideget, ezért őket célszerű fűtött, de legalább fedett helyiségbe vinni. A kutya hőmérséklete magasabb, mint az emberé (38-39 Celsius-fok).
Ha ez az érték a hőszabályozó rendszer zavara miatt 30 fok alá csökken, hamar bekövetkezik a kihűlés, és az elhullás.
Szerencsésebb esetben állataink csak megfáznak. Némelyikük előszeretettel kóstolja meg a havat, és azt minden tiltó szó ellenére csemegeként fogyasztja el – ami viszont nem tesz jót a manduláknak. Azok megduzzadnak, bepirosodnak, és az állatnak nyelési nehézséget okoznak.
A betegség némelykor hányással is jár, a fő tünet azonban a láz, a bágyadtság, az elesettség, az étvágytalanság, a köhögés, az orrfolyás és a légúti tünetek. Ha ilyet észlelünk, minél előbb forduljunk állatorvoshoz.
A járdákat és az utakat homokkal, sóval szórják fel a köztisztasági gépek. A só azonban nagyon hamar kimarja állataink lábát, ami az ujjak közötti bőrterület kifejezett gyulladásával, és bepirosodásával jár. Ők a terület nyalogatásával igyekeznek ezen enyhíteni.
A fokozott fájdalom miatt gyakran sántikálás lesz a dolog vége. Ez azonban nem ízületi probléma, hanem a fájdalom miatti tehermentesítés következménye, a fájó, égő, sebes lábra az állatok ugyanis nem szívesen állnak rá.
Megelőzésképpen kerüljük el a sózott utakat, ha módunkban áll, sétáljunk inkább az erdőben, ligetekben, illetve minden sétáltatás után nedves ruhával töröljük meg kutyánk lábát.
