A spanyol válogatott nyerte a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságot, miután a vasárnapi, johannesburgi döntőben hosszabbítás után 1-0-ra legyőzte a hollandokat.
Az Európa-bajnok spanyol gárda története első vb-címét ünnepelheti, egyúttal a második csapat, amely Európa-bajnokként tudott győzni a németek 1974-es diadala után. Európai együttes először győzött más kontinensen, Spanyolország pedig a nyolcadik ország, amely megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot. A hollandok 1974 és 1978 után a harmadik vb-fináléjukat bukták el, ami szintén egyedülálló. Döntő: Spanyolország-Hollandia 1-0 (0-0, 0-0, 0-0). Johannesburg, Futballváros, 84.890 néző. Gólszerző: Iniesta (116.). Piros lap: Heitinga (109.)
Sárga lap: Puyol (16.), Ramos (23.), Capdevila (67.), Iniesta (118.), Xavi (121.), illetve van Persie (15.), van Bommel (22.), de Jong (28.), van Bronckhorst (54.), Heitinga (57., 109.), Robben (84.), van der Wiel (111.), Mathijsen (117.)
Spanyolország: Iker Casillas – Sergio Ramos, Gerard Pique, Carles Puyol, Joan Capdevila – Xabi Alonso (Cesc Fabregas, 87.), Xavi, Andres Iniesta, Sergio Busquets – Pedro (Jesus Navas, 60.), David Villa (Fernando Torres, 106.)
Hollandia: Maarten Stekelenburg – Gregory van der Wiel, John Heitinga, Joris Mathijsen, Giovanni van Bronckhorst (Edson Braafheid, 105.) – Dirk Kuyt (Eljero Elia, 71.), Mark van Bommel, Wesley Sneijder, Nigel de Jong (Rafael van der Vaart, 99.), Arjen Robben – Robin van Persie
A kezdés előtt egy szurkoló rohant a pályára. A drukker polóján az volt olvasható, hogy „Jimmy Jump a rasszizmus ellen”. A biztonságiak éppen az előtt terítették le, hogy elérte volna a kupát, majd az öltözőfolyosón át, a várakozó játékosok mellett vezették ki a játéktérről. Jimmy Jump annak a férfinak a beceneve, aki már számos nagy futballmeccsen rohant pályára, többek között a 2004-es Eb-döntőn is.
A spanyolok elhagyták a mérkőzések elején „megszokott” ismerkedést, és igen nagy iramban kezdték a találkozót, hogy góllal „köszönjenek be” a hollandoknak. Stekelenburgnak bravúrral kellett mentenie már az 5. percben, de nem sokkal később ki is fújtak a spanyol rohamok, ezzel kiegyenlítettebbé vált az összecsapás. Nem a hollandok lettek veszélyesebbek, hanem az Európa-bajnok gárda lendülete hagyott alább.
A félidő közepén nem túl élvezetes mezőnyjátékkal teltek a percek, kizárólag a durva és néha brutális szabálytalanságok okoztak némi izgalmat. A spanyolok birtokolták többet a labdát, de veszélyt ők sem jelentettek a kapura, míg a hollandok támadásban nem sok elképzelést mutattak, ezúttal is Sneijder és Robben „villanásában” reménykedtek. A játékrész utolsó öt percében kissé beszorultak a spanyolok, azonban gól nem született a szünetig.
A folytatásban sem változott a játék képe, a csapatok elsősorban arra vártak, hogy a másik hibázzon, így továbbra is a játéktér közepén pattogott a labda komolyabb helyzet nélkül. Aztán a spanyol védelem „aludt el”, amikor Sneijder zseniális passzal ugratta ki Robbent, ám a helyzet kimaradt. A túloldalon Heitinga hibájából Villa hagyott ki ordító ziccert, de kidolgozott helyzetből továbbra sem akadt lehetőség egyik fél előtt sem, a játékosok – és főleg a hollandok – durvaságokkal „villantak meg”.
A rendes játékidő letelte előtt becserélt Fabregas felélénkítette a spanyol csapatot, amely ettől sokkal veszélyesebben futballozott, s érezhetően nem akarta a 11-esekre bízni a döntést. A nyomást csak fokozta Heitinga jogos kiállítása, a fáradó hollandok már csak a védekezésre összpontosítottak, de nem sikerült megúszniuk a gólt, így Spanyolország ülhetett fel a futballvilág trónjára.
