Az elmúlt két évtized legnagyobb fordulata előtt áll a pécsi női kosárlabdázás. Az önkormányzat megelégelte ugyanis, hogy miközben még ma is a Pécs 2010 első számú támogatója – és a jövő évre is az önkormányzati támogatás a felvett banki hitel fedezete –, a csapatot működtető gazdasági társaság menedzsmentje immár több éve nem szolgál hiteles és teljes körű információval a gazdálkodásáról. Emiatt a város a PEAC gárdájával képzeli el a közös jövőt. És bár hivatalos szerepre már nincs ideje, tanácsaival mindenképpen segíti majd az egyetemistákat Rátgéber László is.
Nemegyszer fordult elő az elmúlt esztendőben a Pécs 2010-nél, hogy az egész csapat alatt „meginog a kispad”, ám a bajnokság végéig valahogy mindig megmenekültek. Dr. Páva Zsolt múlt heti bejelentése az önkormányzat kivonulásáról a társaságból azonban könnyen azt jelentheti, hogy végleg összecsapnak a hullámok a „MiZo” feje fölött. Mára ugyanis a város a korábbinál is fontosabb szereplővé lépett elő a Pécsi Női Kosárlabda Kft. „pénztárcájában”: a büdzsé túlnyomó része az idén az önkormányzat, vagy ahhoz „közelálló körök” támogatásával állhatott csak össze.
Miközben a Pécs 2010-zel sokan egyben máris a pécsi kosárlabdát temetik, hangsúlyozandó, hogy az önkormányzat épp ellenkezőleg gondolja: a PEAC-cal ugyanis épp a szakág megmentése a cél. A név pedig? Ha a női kosárlabda újra felvirágzik Pécsett, valójában mellékes. Gondoljunk csak arra, hogy ha megy a szekér, vagy ha éppen a buzdítás szükséges, ma is rendre a „Hajrá, Vasút!” zeng a „MiZo” lelátóin is, holott a PVSK-korszak óta tucatnyi néven szerepelt már a csapat.
Hasonlóképpen vélekedik Rátgéber László is, akinek a neve a megyeszékhely női kosárlabdázásának legfényesebb évtizedével forrt egybe, és aki büszkén említi, hogy élete legértékesebb egyharmadában lehetett az itteni munka és sikerek részese.
Nem először fordul vele elő, hogy „nevében a szerepe”, ám a mostani polgármesteri felkérés nyomán valóban csak klasszikus tanácsadói munkára készül.
– Örömmel fogadtam dr. Páva Zsolt megkeresését, ám egyes szóbeszédekkel szemben rögtön le kell szögeznem, hogy semmiféle pozíciót nem vállalok majd az új csapatban, ahogy fizetést sem kérek, azaz nem saját karrierem építése, hanem a segítő szándék vezérel.
Ahogy fogalmaz, bármiféle tisztség már csak szerteágazó elfoglaltságai miatt sem fér bele az idejébe: az elsődleges, saját szavaival „nullától huszonnégy óráig tartó” Rátgéber Kosárlabda Akadémia Alapítvány mellett ugyanis ott van még neki a férfikapitányság, ráadásként pedig PhD-értekezését írja gőzerővel. Elsőként az akadémiáról szólva örömmel tudatja, hogy „egyre jobban állnak a dolgai”, az országban harmadikként épp most akkreditálta a szövetség teljes körűen szakmai-gazdasági programjukat. Ez többek között azt jelenti, hogy a lassan nyolcszáz fősre bővülő, húsz általános iskolával szerződésben álló akadémia minden edzője a nemzetközi szövetség (FIBA) standardjai szerinti edzésterv alapján építi náluk a jövőt.
A szakmai képzés tehát jó úton halad, és nagyon fontos, hogy a város és az egyetem (utóbbi többek között dr. Bódis József rektor kuratóriumi elnök révén) is mellette áll, mondja; a következő fontos lépés pedig a létesítményfejlesztés lenne, amivel nemcsak képletesen, hanem a valóságban is egy fedél alá kerülhetne a helyi utánpótlásképzés. Jelenleg ugyanis a városban szétszórtan folyhat csak a munka, a már megpályázott új csarnok újabb minőségi ugrást jelenthet majd a programban.
A gyerekekről a „nagybetűs életre”, azaz a pécsi felnőtt női kosárlabdázás helyzetére terelve a szót, Rátgéber László kettős érzelmekkel dacol: – Mérges és szomorú is vagyok, hogy idáig fajult a helyzet egykori csapatomnál. Az elmúlt időszakban, amikor már látszottak bizonyos aggasztó jelek, ha megkérdezett, én mindig azt tanácsoltam, sőt, kértem a polgármester úrtól, hogy ha csak egy mód van rá, segítsen megmenteni a csapatot. Sajnos, ahogy mára a közgazdászok és jogászok is egybehangzóan megállapították – és korábban is jelezték –, erre már nem látszik lehetőség, így elkerülhetetlen a váltás. Jómagam elsősorban szakmai tanácsokkal és azzal tudok hozzájárulni a jövő csapatának építéséhez, hogy beajánlottam a PEAC-hoz akadémiánk tehetséges és felkészült sportigazgatóját, Mészáros Zalánt, aki segíthet majd a ma NB I. B-s gárdának az élvonalba jutás feltételeinek megteremtésében. Az egyik legsürgetőbb feladat a megfelelő edző kiválasztása lesz, ne feledjük, a „MiZo” szerethetőségét is elsősorban szakmai presztízse alapozta meg; aztán persze gyorsan csapatot is kell építenie a kiválasztott mesternek. Annak a kérdésnek a végén, hogy a PEAC végül melyik osztályban indulhat majd – amellett, hogy a második vonalban mindenképpen célszerű fenntartani egy „amatőr” egyetemi csapatot –, nagyon sok kérdőjel sorakozik még, jelzi Rátgéber búcsúzóul, hogy ezt most még maga sem tudhatja, de pár héten belül ezek jó részére is választ kaphatunk.
Gyermeknapi kosárünnep, válogatott szereplőkkel
Május 27-én nagyszabású gyermeknapi „kosárlabda-fieszta” költözik a pécsi Kossuth térre. Itt a Rátgéber Kosárlabda Akadémia bemutatkozásán túl bárki labdát is ragadhat, és belekóstolhat a játék szépségeibe. Amelynek rejtelmeibe sztárvendégként többek között a válogatott egyik erőssége, a jelenleg a spanyol Manresában pattogtató Hanga Ádám igyekszik beavatni az érdeklődőket.
És ha már válogatott: ugyancsak remek hír, hogy júliusban két edzőmérkőzésen, majd augusztus végén két hivatalos Eb-selejtezőn is a Lauber Dezső Sportcsarnokban lép parkettre a Rátgéber László vezette felnőtt férfiválogatott.
Szűcs Zsolt írása.
