Mit keresett Pécsett Drakula? Mégis, hol volt a háza? Hol voltak a város különböző pontjai? Miért épült később a pécsi városfal? – ezen kérdéseket feszegeti a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának soron következő előadása.
Nem Pécsett vérengzett Drakula
Drakula gróf nevével 2010-ben kerültek közelebbi ismeretségbe a pécsiek, a Széchenyi tér felújítását megelőző régészeti feltárások idején ugyanis egy középkori pincét azonosítottak, amelyet akkor a vajdához kötöttek.
A pécsi egyetem történésze, dr. Fedeles Tamás szerint csupán relatív helymeghatározásunk lehet, s csak az biztos, hogy a középkori város központjában volt a ház. Egy 1489-es adásvételi szerződés szól arról, hogy 200 aranyforintért adtak el egy épületet, telekkönyv hiányában azonban arról nem maradt feljegyzés, hogy pontosan hol állt a szóban forgó épület.
A kontraktus szerint egy kőből épült sarokházról beszélünk, amelyet délről egy beépítetlen telek, északról pedig – a valaha a mostani Dzsámi helyén álló – Szent Bertalan-templom oltárigazgatójának háza határolt.
Az ingatlan Mátyás király unokahúgának tulajdonában volt, akinek a harmadik férje volt Drakula, azaz Vlad Ţepes havasalföldi vajda. A házat aztán az unokahúg egyik szolgájának adta, akitől azonban azért vették el, mert rablógyilkosságba keveredett.
Fedeles Tamás azt mondja, a legfrissebb kutatások szerint a 2010-ben megtalált, később visszatemetett középkori pince tartozhatott a házhoz is, de lehetséges, hogy a mai Király utca északnyugati sarkán állt, azaz az ismert amerikai gyorséteremmel szemben.
Egyébként az épület 1489-es eladásakor már 13 éve halott volt Drakula. Ő évekig házi őrizetben volt Mátyás király udvarában, bár igencsak kesztyűs kézzel, inkább vendégként, mint ellenségként bántak vele. Az, hogy járt-e Pécsett, szintén feltételezés, talán megfordulhatott az akkor még püspök Janus Pannoniushoz érkező királyi vendégseregben.
Ugyan értékes ingatlanról beszélünk, de ennél több mint kétszer annyiért adták el, 440 forintért, amely szintén a mai város központi részén állhatott. Összehasonlításképpen pedig elmondható, hogy a 15. században egy jól fizetett zsoldos havi bére 3 aranyforint volt, napszámban két-három hét alatt 1-2 forintot lehetett keresni, egy polgár 10-15 forintból jutott egész évben bevetőhöz. A pécsi püspök ugyanakkor évente 25-26 ezer forintból gazdálkodhatott.
A Drakula név a latin sárkány, draco szóból ered, Vlad apja a sárkányos lovagrend tagja volt. A Ţepes név ugyanakkor árulkodó, hiszen az „karóbahúzót” jelent, ez lehetett a legkedveltebb kivégzési módja a havasalföldi vajdának.
Fedeles szerint az olyan feltételezések teljességgel megalapozatlanak, miszerint a házban kínzásokat végeztek volna, különböző szörnyűségek történtek volna.
A hiányzó telekkönyvek miatt egyébként a város egyházi tulajdonú házait tudják leginkább azonosítani, a legidősebb közülük a Káptalan utca 2. alatt található nagypréposti ház. Fedeles szerint Pécsett nemcsak polgároknak, hanem baranyai nemeseknek is voltak házai, de még a mai Olaszország, Belgium és Hollandia területén élők is vásároltak Pécsett, a középkori városmag pedig valahol a Jókai tér-Széchenyi téren volt, ahogyan ma is.
Elmondta azt is, hogy a különböző oklevelek, írásos dokumentumok alapján az rekonstruálható, hogy a pécsi városfal nem közvetlenül az 1242-es tatárjárás után, hanem valamivel később, a 14-15. század fordulóján épült fel, az eddigi kutatások viszont egy évszázaddal korábbra tették az építkezést.
Előadás helye:
BMMI Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztály, Széchenyi tér 12. Marcus terem
Az előadás időpontja:
2012. július 25. szerda 18.00. óra
A részvétel díjtalan.
