Petra, Pityu, Félix, Monti és Tojás egy kertvárosi panel lakói. Igaz, Pityu kislány, de ez csak később derült ki róla – a hüllőknél elég nehéz az ivarmeghatározás. Ugyanis madárpók, piton és leopárdgekkó viseli büszkén e neveket. Gazdájuk Nagy Gábor, az ANK Baranyai Madárpók Klubja és Hüllőtartók Klubjának titkára. Lelkesen és odaadóan szervezi az országban egyedülálló klub életét. Úgy mesél az extrém állatokról, hogy feltételezni se merném: pókiszonya van. Pedig gyermekkora óta küzd e fóbia ellen, egyelőre sikertelenül.
A hétköznapi pókok látványába is beleborzong, de amikor az ezredfordulón a barátjánál meglátott egy madárpókot, az valósággal rabul ejtette. Vett is egyet magának terápiás céllal, gyermekkori rossz beidegződése azonban mit sem változott. Ám e különleges, arasznyi szőrös madárpókok iránti érdeklődése felébredt, aztán az első gekkóra, majd kígyóra sem kellett sokat várnia, hamar kis otthonának lakói lettek mindannyian.
– A falon, a szekrényben, a polcon és egy lábon álló terráriumban szépen elférnek az állataim – meséli. – Kilenc madárpókom van, két királypitonom, egy kaliforniai királysiklóm és két leopárdgekkóm. Nem veszélyes állatok, engedély nélkül tarthatók. A szomszédokat sem zavarják, nem hangoskodnak, ráadásul praktikus háziállatok, miután nem igényelnek napi gondoskodást. Egynémely hüllővel ráérek két-háromhetente foglalkozni, elég, ha havonta egyszer jóllakhat. Ideális lakótársak. S aki nálam jár, akár fél órán át is képes ámulattal figyelni, amint valamelyik madárpókom mozdulatlanul feszül az üvegre, vagy épp mosakszik, eszik, építkezik.
– Mióta működik a klub?
– Hat éve, s immár mi vagyunk az ország egyetlen, komplex terrarista klubja, miután 2009 óta hüllőkkel, kétéltűekkel, egzotikus rovarokkal is foglalkozunk. Működésünknek két ,,titka” van: néhány olyan ember, aki hajlandó a szabadideje, a kapcsolatai és részben az anyagi lehetőségei egy részét feláldozni a klub működtetésére, s persze nélkülözhetetlen egy olyan helyi bázis, érdeklődői kör, ami Pécsett megvan. A klubtagok száma 30-45 fő között mozog. Az ANK Művelődési Házában tartjuk havonta a gyűléseinket, szabadidős programjainkba pedig a kirándulástól a grillezésen vagy állatkert-látogatásokon át az állatbörzékre utazásig sok minden belefér. Tavaly év végén jártunk a legnagyobb ilyen vásáron, ahol magunk is árultunk madárpókokat, gyíkokat, szakkönyveket, s az érdeklődők rendelkezésére bocsátottuk nagy értékű sztereo-mikroszkópunkat is, ami például a madárpókok ivarmeghatározásában segít, azok levedlett bőre révén. Klubtagjaink is gyarapodtak néhány különleges állattal. Némelyikük egzotikus rovarokat tart, például óriás madagaszkári, vagy épp apró zöld csótányt, de van orrszarvúbogár, botsáska és vízi teknős, szakállas agáma, zöld leguán és pusztai varánusz is az állományban. Néhányuk sikeres madárpók-tenyésztő, pedig ez komoly szakmai kihívás.

– Nem csak a maguk örömére dolgoznak.
– Szemléletformálással igyekszünk természetvédelmi tevékenységet folytatni. Oktatási és művelődési intézményekben rendezünk kiállítást, bemutatót, előfordult, hogy előadásunkkal egy házi biológiaverseny részeként vettünk részt, civil szervezetek rendezvényein tartunk állatsimogatót, bátorságpróbát rendezünk. Meg kell tanulniuk az embereknek, hogy az előítéleteik, a félelmeik alaptalanok. Eddig húszezren vettek részt a rendezvényeinken, s hiszem, hogy ők már nem ütnék agyon ásóval a kertjükben felbukkanó kígyót.
– Mondhatjuk, hogy megszállottak?
– Nyugodtan. Ezt a hobbit nehéz abbahagyni, aki egyszer belefog, azoknak a 90%-a nem áll meg egyetlen állatnál. Egyfajta csillapíthatatlan szakmai tudásvágy is munkál bennünk, nem ösztönösen, hanem komoly felkészültséggel folytatjuk a munkát, a hobbinkat. Nem is munka ez, hanem igazi szenvedély!