Napokon belül 65 éves lesz, 50 éve szerepel pódiumon, s ennyi ideje mutatkozott be mint karikaturista. 40 éve lépett föl először humoristaként, 30 éve lett a Markos-Nádas duóval a Humorfesztivál fődíjasa. 20 éve él Orfűn, 10 éve van pacemakere (ezt is pécsi kötődései közt tartja számon, a Szívcentrum révén). Most jelenik meg a 40. könyve, épp a születésnapjára. Nagy Bandó Andrást faggattuk.
– Nem hagyom el magam, nyáron, a Pécsi-tóban naponta úsztam másfél órát egyhuzamban, s volt, hogy a hét minden napján legalább egy teniszmeccset is lejátszottam. Most a futást kezdtem újra. Otthoni gépemen edzek keményen, mérem a sebességem és az elégetett kalóriát. 1000-1500 körül nyugodt lélekkel eszem meg egy adag nyúlpaprikást, amit persze én főztem. Fontos a jó kondi.
– Sporttal kapcsolatos az egyik, most megjelenő könyve is.
– Murphy törvénykönyve amatőr teniszezőknek – ez a címe, s név szerint szerepel benne Pécs összes, általam ismert teniszezője, s a hozzájuk fűződő beszólások, zrikák, kiegészítve az eddigi összes világelső aranyköpéseivel, és Székhelyi József teniszről szóló írásaival. S hogy az is értse a poénokat, aki nem teniszezik, a játék szabályaival. Most jön ki a nyomdából A hangyabanda nagy kalandja című verses mesém is. A Varázspadlás lakói mellett ez a második, amiben CD-n hallható a mesém, saját elmondásomban. Amikor pacemakert kaptam, a barátaim azt kérték, fogjak vissza az iramból. Így lettem mára negyvenkötetes író.
– Sokan amatőr színészként és karikaturistaként ismerték meg a nevét.
– Szegeden kezdtem a pódiumi szereplést, játszottam is, rendeztem is, köztük az Igazság kerestetik című egyfelvonásosomat. Karikaturista autodidaktaként lettem. Az első rajzok az osztálytársaimról készültek, s a középiskola faliújságjára kerültek. A későbbiek, melyekről elhagytam a szöveget, hogy csak a rajz beszéljen, Kaján Tibor érdeklődését is felkeltették. Játékos földrajz című sorozatom a Délmagyarországban is megjelent, egy darab kivételével. Szürke marhát formáltam az országból úgy, hogy Szabolcs-Szatmár környékén volt a két szarva, a Fertő-tótól jött le a farka, s csak négy lábat kellett alárajzolnom. Az akkori főszerkesztő azonban visszakozott: „Nem gondolod, hogy fejőstehén lesz az országból!” De hisz ez egy bika! – értetlenkedtem. Mire ő: „Lesz majd, aki odaképzeli a tőgyet!” Ez a rajzom azóta se jelent meg sehol.
– Mennyire időtálló a humor műfaja?
– Úgy tapasztalom, a régi számaimra a mai huszonévesek is vevők. Ez egyfelől öröm, másfelől szomorúság, hisz azt jelzi: semmi nem változik. Pedig amikor leírtam, azért tettem: hátha…
– Kíváncsi lennék, mi áll a névjegykártyáján.
– A nevem alatt csupán annyi: prolihisztor. Arra is utal, hogy mélyről jöttem, s ezt nem felejtettem el; meg poén is, mert elsőre mindenki félreolvassa, polihisztornak.
– Hogyan győz mindent energiával?
– Minden ötletem azonnal papírra vetem, engem jegyzettömb nélkül még aludni se látott senki. Így folyamatosan ,,kitakarítom az agyam”, amitől az bitang gyorsan működik, hisz nincs fölöslegesen túlterhelve. Arra is odafigyelek, hogy naponta legyen pár órám önmagamra. Aktív meditációnak nevezem ezt. A természet apró csodáiban, a fényképezésben, a fafaragásban, a haikuk írásában, a költészetben lelem meg ezt a nyugalmat. Szókratésszel vallom, hogy meg kell fejtenünk a körülöttünk lévő világot, és vizsgálgatni kell az embereket és a jelenségeket, az egészet szellemi kalandnak tekintve. S jó, ha van kinek átadnunk e tudást. Az olvasóim, a közönségem mellett itt van nekem Hanna is, nyolcéves unokám, aki csodálatos teremtés, imádjuk egymást.
– Itt kereshető a boldogság titka?
– Errefelé. Nekem is vannak gondjaim, bajaim, mint akárki másnak, csakhogy igyekszem mindent a helyére tenni, hogy ne legyen bennem feszültség. Amíg a batyu nem ürül ki a hátamon, addig itt maradok, élni fogok, s amit ezentúl alkotok, arra úgy tekintek, mint életművem után az asztalra letett jóízű, édes desszertre.
