Cserélődnek a szerepek, vándorolnak a bőröndök, egyik fordulat nagyobbat csavarint a cselekményen, mint a másik. Gazdag házaspár és szájas, csitri lányuk, rámenős udvarló, aki szerelmes, de kibe is? Hát a lányba. De egy másikba. No de, akkor melyikük vár kisbabát? Bonyolult ügy.
Legalábbis elmesélni nehéz, de megnézni annál könnyebb lesz Claude Magnier: Oscar című vígjátékát a Káptalan utcai szabadtéri színpadon, Balikó Tamás rendezésében, augusztus 3-án 21 órakor, s azt követően még öt alkalommal.
– Annyiból klasszikus darabnak nevezhető, hogy klasszikus hagyományokat követ, a francia bohózatírás legnemesebb hagyományait, melyet Feydeau-ig visszamenőleg Scribe, Labiche és Camoletti munkássága fémjelez – avat a részletekbe Balikó Tamás, az előadás rendezője.
– Claude Magnier fergeteges bohózata egy szerepcserékkel és megannyi helyzetkomikummal teleírt, jópofa történet, ugyancsak klasszikusnak mondható alapszituációval, melyben egy jómódú házaspár, egy lány és egy ál-leánynak hitt igazi, egy fiatal, feltörekvő ellenlábas, két, külsőre egyforma bőrönd, ékszerek és fehérneműk körül bonyolódik a cselekmény. Nehéz elmesélni, pedig remekül nyomon követhető, és izgalmas is. Mint egy hatismeretlenes egyenlet, ami a végén nullára jön ki. Minden szerepét élvezet játszani, a mókázásnak is helye van, csak arra kell vigyáznunk, hogy az emberábrázolás határait ne lépjük túl. Ennek a műfajnak a „plusz egyedik” szereplője mindig a közönség, aki habkönnyűnek érzi majd azt, amit a színészeknek rendkívül koncentrált munkával kell megalapozniuk.
– E könnyed szórakoztatáson túl tetten érhető a darabban egy másik réteg is? Amolyan társadalomrajz.
– Nem is annyira társadalomrajz, inkább egy generációs helyzet, amely arról szól, hogy a már megállapodott, munkáját nem teljesítő, sőt azt megunt generáció nyakán ott liheg egy mohó, érvényesülni, szeretni, párt választani, élni, jövőképet építeni akaró, fiatal társaság, fiúk is, lányok is. S ez a – világirodalomban Goldoni óta ismerős – problematika mindig fölvet számunka is ismerős, örökérvényű kérdéseket. A generációváltás ilyen. De az egész mélyén ott lüktet egyfajta igazságérzet, a túlélés mottóját igenlő, bájos és megbocsátó, belátó kegyelemmel, szeretettel teli végkifejlet.
– XXI. századi történet pereg le előttünk?
– A körülményrendszer, amely között zajlik, a mai üzleti világból ismerős, a benne mozgó figurák is azok, de minden téren, még a nyelvi fordulatokban is kerültem az aktualizálást. Az arányok nagyon fontosak. Olyan ez, mint a főzés: sok motívumot, összetevőt kell úgy belekeverni, hogy semmi ne kapjon különösen nagy hangsúlyt a többi rovására. Egy pörkölt se a korianderről szóljon. Legyenek benne az alapvető ízek, de a són, borson és paprikán kívül más fűszerrel is izgalmasabbá teheti a szakács. A vendég pedig egyszerűen csak élvezi, amit kap.
Az előadás október végétől a kőszínházban lesz látható Besenczi Árpád, Stubendek Katalin, Vidákovics Szláven, Füsti Molnár Éva, Györfi Anna, Märcz Fruzsina, Kovács Mimi, Rajnai Attila, Lipics Zsolt és Szőcs Artúr közreműködésével. E produkcióval debütál a Kaposvári Egyetem látványművész főtanszakának idén diplomázott növendéke, Tihanyi Ildikó díszlet- és jelmeztervezőként; játékmesterük pedig az Oscar szerepét játszó Szőcs Artúr, aki Budapesten végzős rendezőhallgató.
