Hogy a kortárs komolyzene is része és tükre lehet a mai egyetemes és magyar valóságnak, s hogy játékosan élvezetes formái mögött tudományos, matematikai háttér is állhat, ebből kaphattunk ízelítőt a Bridges Pécs 2010 világkonferenciát záró július 28-i, Hotel Palatinusban megtartott „zeneestén”.
A Pécsett ritkán hallható stílusgazdagságú koncert első felének főszereplői az Ávéd-Fenyvesi Quartet tagjai voltak (Ávéd János-szaxofon, Fenyvesi Márton-gitár, Horváth Balázs-bőgő, Mohay András-dob), akik, ahogy maga Timoczko is fogalmazott utólag, nemcsak ujjaikban, de fejben is jól értették, érezték az általuk játszott dzsesszes és kortárs avantgárd műveket.
Kapitány András festő performanszát, melyben a vizuális „háttér” és a zene tökéletes egységet alkotott, az amerikai Clifton Callender Ligeti György: Hungarian rock című híres csembalódarabját idéző „Hungarian Jazz: Hommage á György Ligeti” című kompozíciója követte. Majd Fernando Benadon „Clave Sin” című műve, melyek szintén az élvezetes kortárs zene élményét nyújtották.
Ezután két zongoramű előadását hallhattuk: az olasz Giovanni Albini 2 etűdjét Gálné Poór Katalin, az amerikai Noam D. Elkies – Bach, Chopin és Schumann modorában írt – három etűdjét pedig maga az est humorban leggazdagabb produkcióját nyújtó szerző adta elő vastapsos sikerrel.
A koncert leginkább érezhetően matematikai alapú produkciójában, Adrian P. Childs „campanologicalplainbobmobile” című művében a pécsi ANK Harangkórusa vett részt, s az Amerikából elindult, nálunk is népszerűvé váló harangzenekart alkotó ifjú pécsi „harangosok” Angeliné Somosi Ilona vezetésével egészen kiválóan, precízen és átéléssel muzsikáltak.
Nem mindennapi volt az első rész zárása sem. Dmitri Tymoczko első Cyberpunk etűdje ugyanis már alcímében vállaltan is két, egészen távoli világot kapcsol össze: Mozarttal „keringőzhettünk” ugyanis, zongoraszonátáinak a gépzongorás etűdöket komponáló amerikai Conlon Nancarrow stílusát idéző „szemüvegén át”. A CD-ről játszott mű nagy sikert aratott.
Az est igazi szenzációja a koncert második felében fellépő Sc.Art (Tudományos Művészet) trió, a „2009-es év magyar kortárszenei albumának választott” – és Bach ciklusára utaló – The Well-Tempereted Universe (A „jól hangolt univerzum) című lemezének élő előadása volt.
Az ifjabb Kurtág György „hangdizájner” szintetizátoros és a két KFT-s muzsikus, II. Lengyelfi Miklós basszusgitáros és Márton András dobos alkotta trió, az amerikai űrközpont, a NASA néhány hangmintáját is felhasználva izgalmas, a kortárs elektronikus komoly- és könnyűzene szintézisének legjobb hagyományait megidéző produkcióval állt elő. „Harmóniája” valójában szinte csak univerzumunk egészét jellemzi leginkább. De azért jó volt hallani, hogy a Föld nevű bolygó 3 magyar lakója „zenei hidat” volt képes építeni „odaátra” Pécsett, 2010-ben.
Kovács Attila írása
