Levelet hozott a szerkesztőségbe a posta a pécsi Györgytelepről, a Füst utca 14-ből. Farkas Sándorné a következő kéréssel fordult hozzánk:
„Szeretném kérni önöket, hogy jöjjenek ki hozzám, hallgassák meg a történetemet, így hátha eljut valakihez, aki segíteni tud. Az önkormányzat nem áll szóba velem. Pécsett élek, a Füst utca 14. szám alatt, önkényes lakásfoglalóként. Négy gyereket nevelek egyedül, segítségem nincs, a lakás nagyon rossz állapotban van, ajtónkat mi készítettük, alig zárható, az ablakok kiesnek, a falak vizesek, penészesek. Folyóvíz és villany nincs a lakásban.”
Lekanyarodunk a Komlói útról, a Füst utca a Hősök tere mögött a negyedik. Mintha nem is Pécsett lennénk, ez egy másik világ. Gaztenger, a valamikori bányász-kolónia, régi nevén Rigli omladozó házait többnyire romák lakják.
Ezt fényképezzék le – mondja egy asszony -, egy tálból eszünk a patkányokkal. Hiába szervezett az önkormányzat itt tavaly patkányirtást, meg takarítást, ugyanúgy néz ki minden, mint azelőtt. A májusi nagy esők miatt átáztak a házak, van, amelyik felülről, van, amelyik alulról, vagy mindenhonnan.
Megáll mellettünk egy fiatalasszony karonülő kisgyerekkel, Kékesi Katalinnak hívják. Mikor megtudja, hogy az újságtól jöttünk, máris árad belőle a panasz.
– Mi nem vagyunk önkényes lakásfoglalók, van használati szerződésünk – mondja. – Kimosott bennünket a nagy eső, bokáig állt a víz, a konnektorból is folyt, kijött a katasztrófavédelem is. Kértünk másik lakást, de csak olyant tudnának adni, amiben nincs ajtó, meg ablak. Le a Riglibe nem megyek, akkor inkább maradunk itt.
Előkerül Farkas Sándorné, Mária, aki a levelet írta. Belőle is folyamatosan dől a panasz.
– Vizes a lakás, nedvesek, penészesek a falak, négy kiskorú gyerekkel élek itt egyedül, csak az anyasági járulékból és a családi pótlékból, szűkös anyagi körülmények között. A rokkantnyugdíjamat elvették, pedig kétszáz felett van a vérnyomásom, pszichiátriai kezelésen is voltam, most fellebbeztem meg harmadszor, remélem, visszakapom. Ennek ellenére én költöttem a lakásra, kicseréltem az ajtót, lecementeztettem a padozatot, de most kezdhetem elölről, mert feljött a talajvíz. Azt kértem az önkormányzattól, hogy vagy csinálják meg a lakást, vagy adjanak másikat.
– Mióta él itt?
– Tizenhárom éve, önkényes beköltöző vagyok, mint sokan mások itt Györgytelepen. Én akartan fizetni lakbért is, de azt mondták, aki önkényes, annak nem lehet.Nemsokára kicserélem az ajtókat, ablakokat, de én egyedül többet nem bírok. Írtam a Fókuszba is, jöjjenek ki, azok hátha tudnak segíteni.
– Természetes, hogy nem fizethet lakbért, aki önkényesen költözött be, hisz nem legálisan lakik ott – mondja a Kossuth téri irodában dr. Varga-Pál Józsefné, a Szociális Lakásgazdálkodási Csoport vezetője. Pécsett körülbelül 100-120 önkényes lakásfoglaló van, a számuk állandóan változik. Ennek a helyzetnek a rendezésére megkezdődött egy országosan is egyedülálló program, amelyet 2009 novemberében közgyűlési határozattal indított az önkormányzat és a „Pécs keleti városrésze, Györgytelep területén a lakhatási jogviszonyok rendezésére irányuló lakhatási tanácsadó program” címet viseli. Ennek keretében a szakmai szervezetek, az Esztergár Lajos Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, az INDIT Közalapítvány, valamint a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével hat hónapon keresztül figyelemmel kísérik az itt lakók életvitelét, felmérést készítenek az általuk lakott önkormányzati lakások műszaki állapotáról, a körülményekről, majd kezelni, konszolidálni igyekeznek a helyzetet.
– Ez konkrétan mit jelent?
– Azt, hogy aki megfelel a feltételeknek, azzal először lakáshasználati szerződést kötünk, melyből később, újabb feltételek teljesülése esetén lakásbérleti szerződés is lehet. Előbb azonban minden érintettel együttműködési megállapodást kötünk, amelyben az illető vállalja, hogy bizonyos feladatokat teljesít, melyeket a Lakásgazdálkodási Csoport munkatársa többször ellenőriz az alatt a hat hónap alatt, amíg a program tart.
– Mik a feladatok?
– A lakhatási tanácsadó programban résztvevő ügyfél fizeti a rá vonatkozó lakbért, illetve lakáshasználati díjat, és a csekket bemutatja a tanácsadónak – fűzi hozzá Nagy László szociálpolitikai koordinátor. – Ezenkívül négyszer negyvenöt percben egyéni, vagy csoportos tanácsadáson, konzultáción vesz részt, majd a hat hónapos program után három hónapig tartó utánkövetési tanácsadáson. Udvarát és környezetét rendben tartja, a háztartási hulladékot a közösségi hulladékgyűjtő edényekben helyezi el. Ha még nem tette meg, haladéktalanul benyújtja szociális bérlakás iránti igénylését. A Lakhatási Tanácsadási Konzorcium pedig vállalja, hogy az ügyfél írásos engedélye alapján felveszi a kapcsolatot az érintett humán, illetve közüzemi szolgáltatókkal, és bevonja őket a tanácsadási folyamatba.
A közgyűlés úgy döntött, hogy a programot kiterjeszti majd az egész város területére. A Máltai Szeretetszolgálat anyagilag is támogatja a programot, a Pécs Holding pedig több millió forintot szán Györgytelep rendbetételére és rendben tartására. Nem tudni, hányan működnek majd együtt az önkormányzattal és a civil szervezetekkel, de aki ezt megteszi – és ez a válasz Farkas Sándorné panaszára is -, annak jó esélye lesz kitörni jelenlegi helyzetéből, és jogilag is rendezni tudja lakásviszonyait. Arra azonban bizonyára jó ideig nem lesz lehetőség, hogy ezeket a rendkívül lepusztult lakásokat az önkormányzat közpénzből felújítsa.
Pánics György írása
