Merza Péter az EKF-beruházások egyik legfontosabb szereplője volt, ma pedig Pécs pályázatíró csapatának vezetője. Munkája a hobbija, s mindig is egy-egy újabb cél felé hajt; mostanában azért, hogy a következő öt-hét évben százmilliárd forintnyi EU-s pénz érkezzen a városba. Interjú.
– Nem a dunaújvárosi vasmű kohómérnöki székében kellene most ülnöd inkább?
– Szüleim hivatása valóban hasonló feladatra jelölt volna, hiszen mindketten a vasműben dolgoztak. Én viszont először is gimnáziumba kívánkoztam; a kecskeméti kétnyelvű középiskola után pedig Pécsre jöttem földrajz-angol szakra. Egyszer sem mondták, hogy mit tanuljak, magam döntöttem az érdeklődési körömnek megfelelően.
– Miért Pécs?
– Sokat jártunk Harkányba gyermekkoromban, és Pécsen mindig megálltunk egy-egy városnézés, múzeumi séta erejéig. Egyszerűen beleszerettem; számomra Pécs volt a nagybetűs város. Amióta itt vagyok, soha nem akartam elmenni, pedig Pestről és Brüsszelből is remek állásajánlatokat kaptam. Egyszerűen itt éreztem, itt érzem jól magam, s már tizenéves fejjel tudtam, hogy később itt akarok élni. Mindent meg is tettem ezért.
– Olyannyira sikerült, hogy huszonéves fejjel már a pécsi önkormányzat alkalmazott…
– A kilencvenes évek végén keresett EU-s referenseket a városháza, s Golobics Pál mentorom javaslatára pályáztam az állásra, miután a területfejlesztés volt a szakterületem. Azt mondta, hogy a városházán tudok a legtöbbet tanulni a témakörben.
– Hat éven át foglalkoztál uniós pályázatokkal, míg 2006-ban kiderült: nagyszabású fejlesztéseket tartogató pályázatával Pécs megnyerte az EKF-címet. Fel voltál készülve rá, mi vár rád?
– Gyakorlatilag minden új volt abban a tekintetben, hogy kulturális főváros ilyen mennyiségű, költségű fejlesztéseket még nem hajtott végre, s egyetlen város sem épített ugyanazon időben könyvtárat, hangversenytermet, óriás kulturális negyedet, miközben legfontosabb köztereinek adott új arculatot. Nem voltak előképeink, nem volt, aki tanácsot adott volna, akihez fordulhattunk. A fejlesztési csoportnak kellett annak idején egyidejűleg ezernyi feladatot ellátnia. A munka úgy nézett ki két-három éven keresztül, hogy a csapat reggel nyolctól este hatig dolgozott az irodában, majd hazament és este nyolctól tízig, éjfélig tovább dolgozott. Egyszerűen nem fértünk bele a napjainkba. Az uniós hatóságokkal, a várossal, a kivitelezőkkel való egyeztetések ráadásul felőrölték energiáink egy részét is.
– Hányszor csomagoltál össze az öt év alatt?
– Mindig szerettem a kihívásokat, szívesen vettem részt az új feladatokban, így sokszor viseltem jól a megpróbáltatásokat. Kiélem magam a munkámban, imádok vitatkozni tervezőkkel, kivitelezőkkel, az uniós pénzeket elosztó irányító hatósággal. Voltak viszont olyan személyi döntések, amikor azt gondoltuk: ha nem áll mellénk az akkori városvezetés, akkor felállunk. Konkrétan emlékszem: Freivogel főépítész idején azt mondtam: vagy ő, vagy én.
– Hogy viselte a család a legnehezebb időszakokat, meg ami folyamatosan zajlott az EKF miatt?
– A program 2006-ban indult, 2009-től fordultak finisbe a beruházások. A két dátum egyben kislányom és fiam születési évszáma is. Kollégáim szerint öt gyerekem van, a két normális, a Széchenyi tér, a Kodály Központ meg a Zsolnay-negyed. Nem volt egyszerű időszak. Ami időt lehetett, azt otthon, a szeretteimmel töltöttem, amikor meg lefeküdtek, dolgoztam tovább; ha épp nem a cégnek, akkor saját házunkon.
– Volt mit javítani a kivitelezők után?
– Sajnos olyan országban élünk, ahol a kivitelező minden egyes munkása mögött műszaki ellenőrnek kellene állnia. A saját házamon is volt, ami nem sikerült a legjobban, de erre vannak a biztosítékok. Szerencsére az összes EKF-beruházás mögött is bankgaranciák állnak, így lesz ez később is.
– Merthogy most már a Pécsi Városfejlesztési Zrt. élén dolgozol. Előttetek a szelektív hulladékgyűjtés feltételeit megteremtő Mecsek-Dráva projekt, az állatkert fejlesztése…
– Akad feladat ezeken kívül is, hiszen hétről hétre vannak újabb és újabb projektek: csak 2012-ben 5,3 milliárd forintos uniós pénz került Pécsre, s 2,7 milliárdos új pályázatot nyert meg a város; mindezeket a pályázati anyagokat 16-an raktuk össze itt, a Mária utcában. A tervek szerint pedig 2020-ig összesen még 100 milliárdos fejlesztések valósulhatnak meg. Most készítjük elő a közösségi közlekedés teljes átalakítását, ami több tízmilliárd forintot jelenthet a következő egy-két évben; a cél, hogy a város folyamatosan újuljon meg, szinte ingyen, EU-s pénzből.