Félszáz fiú között egyedüli lányként tanult, matematika versenyeket is nyert a második világháborúban, miközben bombázták az iskoláját. Tóth Ilona kitartott, most pedig Pécs legidősebb kohómérnöke. Hatvan éve kapta kézhez diplomáját, fiúkat korrepetált matematikából. Végül egyik volt diákja vette feleségül.
18 évesen már tudta, hogy matematikával akar foglalkozni. Ráadásul lányként. Miért?
„Már középiskolában matematika versenyeket nyertem. Mindig is a reál tárgyak érdekeltek. Tovább akartam tanulni, de abban az időben – a második világháború idején – nem volt egyszerű. Veszprémből Sopronba kerültem, a kohó- és erdőmérnöki karra. Ott tudtam matematikát tanulni.”
A mérnöki képzéseken még most is kevesen vannak a lányok, hogy fogadták Önt 1948-ban?
„Első évesként a soproni egyetemen mindenkit baleknak hívnak, de én lányként még nagyobb baleknak számítottam. Első napon felsorakoztak előttem a fiúk, lehettek vagy félszázan és mindenkinek „Jó szerencsét!” kellett köszönnöm, ami bányászok köszöntése volt. Ők ugyanígy köszöntek vissza.”
Kivételeztek Ilonka nénivel?
„Igen, hogyne kivételeztek volna velem! Jobban ellenőriztek a tanárok. A fiúk pedig amíg hagytam magam, kiszúrtak velem. Aztán kinyitottam a számat. Erre pedig azonnal gyűlést hívtak össze. Ez kétszer is előfordult.”
Miért hívtak össze gyűléseket?
„A soproni egyetemen akkor egyedül voltam lány. Amikor felvételiztem, akkor egy gyűlésen megvitatták, vajon jó ötlet-e az, hogy fiúk közé felvesznek engem. Másodszor pedig akkor, amikor megszavazták, hogy letegezhetnek-e a fiúk. Őket ugyanis zavarta a magázódás, ami akkor megszokott volt.”
Ilonka néni mit reagált erre?
„Felálltam gyűlésen és kikértem magamnak, hogy ők erről döntenek, engem pedig meg sem kérdeznek az ügyben. Végeredmény az lett, hogy ők tegeztek, én viszont magázódtam.”
Milyen eredménnyel diplomázott?
„Mindenből jelest kaptam, kivéve politikai gazdaságtanból. Azt mondanom sem kell, nem érdekelt. Matematika, kémia, mechanika, géptan, fémtechnológia, acél, vas és fémöntés mind-mind ötös lett.”
Egyetem után?
„Tanársegéd lettem. Ott találkoztam egy fiúval, aki később a férjem lett. Ő az egyik diák volt.”
Pécsett hol dolgozott, esetleg a bányában?
„Nem dolgoztam bányában, a férjem viszont igen. A két gyerek után pedig jelentkeztem a Zsolnay gyárba.”
Zsolnay Gyárba, mint kohómérnök?
„Energetikust kerestek. Én akkor úgy gondoltam, hogy végzettségemet tekintve képes vagyok rá. Amikor meglátták, hogy nő vagyok, a tudásomat kétségbe vonták, ezért először elutasítottak. Mindezt azzal indokolták, nekem nincs energetikusi végzettségem, hanem mérnöki diplomám. No, nekem sem kellett több, elvégeztem a tanfolyamot. Így már felvettek. Folyamatosan képeztem magam, végül az összes kemence főnöke lettem. Több évtizedig dolgoztam ott. Végül 1985-ben mentem nyugdíjba.”
