Szalay David Kanadában született, ám apai ágon magyar. Londonban nevelkedett, lakhelyének mégis Pécset választotta. Angolul ír, könyveivel több nemzetközi díjat is nyert már. Munkáiért a New Yorker Magazine beválasztotta a 20 legjobb negyven év alatti britt regényíró közé.
Elég mozgalmas gyerekkorod volt….
Igen, habár Montrealban születtem nem sokat éltem ott. Rövid ideig bejrútban laktunk, ám ott kitört a polgárháború, ezért el kellett hagynunk Libanont. Londonba mentünk, ahol 1-2 hétig, hónapig terveztünk maradni. Ebből végül nagyjából 30 év lett. Mondhatjuk, hogy ott nőttem fel. Ott is jártam iskolába, az egyetemet azonban már Oxfordban végeztem.
Tudatosan írónak készültél?
Elég fiatalon, nagyjából már 12 éves koromban éreztem, hogy ezzel akarok foglalkozni. Nem tudom pontosan honnan jött az ötlet. Az egyetem elvégzése után aztán nem találtam kiadót műveimnek, ezért egy időre fel is adtam a regényírást. Ekkor a BBC rádiónak kezdtem dolgozni. Rendkívül érdekes munka volt, hiszen körülbelül 45 perces drámákat írtam rádióra. Ám jó erre visszaemlékezni, hiszen ezek voltak az első megjelent műveim.
Hogy lettél mégis regényíró?
Öt-hat év kihagyás után – a húszas éveim végén – még egyszer nekifutottam a dolognak és sikerült is kiadnom első könyvemet. Ez volt a London and the South East.
Ami elég szép sikereket is ért el.
Igen, két díjat is nyertem vele, bár ezek Magyarországon kevésbé ismertek, hiszen a Betty Trask díjat és a Geoffrey Faber Emlékdíjat 35, illetve 40 év alatti brit nemzetközösségből származó elsőregényes írók nyerhetik el komoly pénzdíj kíséretében.
Miként kerültél mégis Pécsre?
Az egyik ok, hogy apukám itt született. Tetszik a város és nem utolsó sorban egy írónak anyagilag jobban megfelel az itteni élet. Bár szeretettel gondolok vissza azokra az időkre amikor Londonban éltem, de ahányszor visszamegyek mindig újra rádöbbenek, hogy milyen zajos és zsúfolt. Így jobban szeretek itt élni. Ugyanakkor el szeretek járni pár napra Szlovéniába is, szigorúan a természetbe, a semmi közepére.
Miben más egy magyar író helyzete, mint egy angolé?
Mondok egy példát: van egy magyar ismerősöm, aki egész jókat ír és ebből is szeretne megélni, de látom, hogy mennyire nehéz érvényesülnie, hiszen neki kell kiadnia a könyvét. Ezért azt kell, hogy mondjam: nehezebb itt megélni az írásból. De a legnagyobb probléma, hogy a magyar nyelvet csak kis közösség érti, míg ha angolul írsz, a regényed az egész világon eladható, például Magyarországon is.
Egy olyan sportnak is a szerelmese vagy, ami itthon nem igazán ismert.
Igen, imádom a lóversenyt. Bár Magyarországon ezt tényleg kevesen ismerik, Angliában nagyon népszerű. Több fajtája közül én a díjugratást szeretem. Gyakran fogadok is rá, hiszen úgy teljes az élvezet.
Jut rá időd az írás mellett?
Nem elég, hiszen jelenleg is gőzerővel dolgozok egy regényen.
