A tavalyi év végén megjelent Szentimentálé album január végi pécsi „lemezköszöntő” rendezvényével indul a 30Y idei turnéja. Az elcsendesedő zenekar idén kisebb közönség előtt, bensőséges körülmények között mutatja meg új oldalát a rajongóknak. Közben pihenve építkezik tovább a banda, hogy a régi 30Y megújulva térjen vissza az átmeneti év után.
– Vége a zajos koncerteknek, megszelídült a 30Y?
– Egy kis időre bizonyosan. A zenekar megalakulása óta megállás nélkül turnézik, lemezeket ad ki, hatalmas közönségek előtt lép fel, megállás nélkül pörög. Néha viszont meg kell állni, szükség van egy kis pihenésre, a világ más dolgairól való gondolkodásra. Mi ezt aktív munkával, új oldalunkat megmutatva, a Szentimentáléval tesszük meg.
– Mire készülhetnek a rajongók? Kevesebb koncert, több barátkozás?
– Az intimitásra törekszünk, ezért olyan társadalmi eseményekkel készülünk, amelyek lehetőséget adnak minderre. Január 30-án a Kodály Központban ezért azt a filmetűdöt mutatjuk be, amelyet Lévai Balázs rendező készített a Szentimentálé albumhoz, de plakátkiállítást is tartunk ugyanott, ugyanakkor az ingyenes rendezvényen. Koncertszámot most még nem tudok mondani, de júniusig 8-12 fellépés jöhet össze; a Szentimentálé-turné első koncertje is természetesen Pécsen lesz, márciusban.
– Kevés koncert, azok is korlátozott számú közönség előtt, egyedi helyszíneken, koncerttermekben, színházakban. Hogy fogtok ebből megélni?
– Mindig az volt a zenekar központi kérdése, hogy van-e jelentősége annak, amit játszunk, az tetszik-e nekünk és a közönségnek. A pénz másodlagos volt, ez pedig hatványozottan igaz lesz erre az évre. Célunk elsősorban, hogy a dalainkban megfogalmazott vállalásainkat is teljesítsük azzal, hogy közelebb kerülünk a bennünket szeretőkhöz.
– Akik hátradőlve hallgathatnak benneteket akár bakeliten is.
– Valljuk, hogy nem szabad elengedni az analóg világot, hiszen a bakelitnek lelke van. Jó dolog a digitális kor, hogy rá tudjuk dugni az autórádióra az mp3-as telefont, de olykor vissza kell hozni azt, ami kikopott belőlünk. A mai világban, amikor egy-egy zeneszámot játszunk csak le, vagy saját lejátszási listákat hallgatunk, igazi felüdülés lehet, ha le tudunk ülni, végig tudunk hallgatni egy lemezt, alá tudunk merülni ezekbe az élvezetekbe is. Azt szerettük volna, hogy egyszer nekünk is legyen egy bakelitünk, s ha már van, akkor legyenek rajta olyan minőségi számok, amelyek kiállják az idő próbáját.
– Mi lesz, ha véget ér az év?
– Visszatérünk a jól ismert zúzósabb fellépésekhez, a torzított gitárhoz, ismét elindul a sodrás. Szerepet kapnak majd persze a csendesebb dallamok is, de csak évi egy-egy koncert erejéig. A mostani átmeneti évet egyszerinek és megismételhetetlennek szánjuk.
