Olvasónk elviselhetetlen körülmények között neveli négy gyermekét. Szerkesztőségünkbe eljuttatott levelét változtatás nélkül közöljük:
Tisztelt Média Központ!
„Én Donáth Krisztina vagyok, pécsi lakos.
Azzal a kéréssel fordulok önökhöz végső elkeseredésemben, hogy legyenek szívesek segíteni nekem, mert már nincs akihez forduljak, csak maguk.
Leírom, hogy miért is:
Van négy gyerekem, köztük egy vak gyerekkel, aki most 5 éves. Jártam az önkormányzathoz a lakásügyre és kaptam egy lakást Pécsbányán, ami sajnos nem volt megfelelő egy vak gyereknek.
A gyerekeket nem tudtam kiengedni az udvarra, mert ha hallottak egy kis gyerek kiabálást már lázadtak a szomszédok, hogy nem lehet halkabban. Ha az utcára meg nem engedhetem ki őket, mert 150-el jöttek az utcába autóval. Meg állandóan életveszélybe voltak, mert mindig verekedtek az utca közepén. Így kénytelen voltam Pécs-Vasas II- re elköltözni és már megint önkényesek vagyunk, azaz földön futók, és hiába megyek könyörögni az önkormányzatra rám se hederítenek. Itt Pécs-Vasasban nincs benn víz, se wc. Vízért 200m-re kell ballonokkal menni, hogy tudjak főzni, mosni, fürdetni, ha gyerekeimet tisztán akarom járatni iskolába, óvodába.
Wc-dolgukat meg a felmosó vödörbe tudják elvégezni, utána el kell vigyem kiönteni. Arról nem is beszélve teli vagyunk csótánnyal. A vak kisgyerekemnek ez nem jó. Mi még négyen elviselnénk, de a vak gyerekemnek ez embertelen.
1 szoba konyhában élünk, hegyén hátán 150 ezer forintból élünk, én nekem is rengeteg a betegségem, le vagyok százalékolva, fiam is vak, aszmás vagyok. Szóval tényleg kétségbe vagyok esve.
Nagyon szépen megkérem önöket, ne dobják félre a levelemet, hanem tegyenek valamit, ha tudnak.
Amit szeretnék az egy tiszta körülmény a gyerekeimnek. Bármilyen segítséget elfogadok, ha tudnak egy kicsit is segíteni.”