Szili Katalin kendőzetlenül beszélt lapunknak a mai baloldalról, ami szerinte már nem is létezik, arról, hogy a jó ügyekért pártpolitikától függetlenül közösen is tenni kell, illetve új tisztségéről, ugyanis a Parlament a napokban választotta meg a Fenntarható fejlődés bizottság elnökének a független képviselő asszonyt.
– A minap választották meg a korábban LMP-s vezetésű Fenntartható fejlődés bizottság elnökének. Mihez kezd a pozícióval?
– Ha elődöm politikus társai megegyeztek volna az ő pozíciójában, nyilván nem került volna sor erre a váltásra. Komoly szakmai kihívásnak tartom a feladatot, ezért vállaltam el, hiszen majd’ 30 éve foglalkozom vele. Minőségelvű társadalmi és szakmai párbeszédet kívánok a jövőben kialakítani, több nyílt napot, a civilekkel nagyobb együttműködést. A fenntartható fejlődés ugyanis közös gondolkodást és politikai ciklusokon átívelő megoldásokat igényel. A Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia általános vitája a napokban zajlott. Olyan horderejű nemzeti ügyről van szó, amelynek hatásai nemcsak a mi életünket, hanem a következő generációk életét is érintik. De várjuk többek között az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló tervezeteket, illetőleg módosításokat is.
– Pécsről érezhetnek-e valamit, s ha igen, mit abból, hogy Szili Katalin a bizottság elnöke?
– Bármilyen pozícióm volt, mindig a szűkebb hazámért is dolgoztam, nem gondolom, hogy ez pozíciófüggő lenne, vagy most másként alakulna.
– A pécsi eseményeket, a városvezetés munkáját tehát nyomon követi?
– A döntéseknek magam nem vagyok részese, így eltekintenék a minősítéstől. Pécsnek a régió történelmi és kulturális központ szerepéhez méltónak kell maradnia. Fáj, hogy a turisták által is leginkább látogatott belvárosi utcákon, tereken zárt üzletek, sötét portálok láthatók, helyette jó lenne, ha a döntéshozók is végiggondolnák, hogy inkább jelképes összegekért, de térjen vissza az élet a belvárosba, ezzel segítve a kisvállalkozókat is. Pécs számára is minél több új munkahely megteremtését látom a kiútnak, amiért párt-hovatartozástól függetlenül, együtt kell tennünk.
– Milyen szinten tud belefolyni a pécsi közügyekbe jelenleg?
– Pécs nekem haza a Hazában, hetente, kéthetente otthon járok, interneten követem a pécsi híreket. A legkülönbözőbb szakmai, kulturális, érdek-képviseleti és önkormányzati intézmények, testületek tisztelnek meg problémáikkal, vagy rendezvényeikre meghívásaikkal. Magam is kezdeményező vagyok civilekkel, érdekképviseletekkel történő találkozásra egyes ügyeket érintően. Néhány hete tartottam a városházán fogadóórát is, ahol sokan kerestek fel egyéni problémáikkal. Legutóbb két hete vettem részt egy devizahiteleseket érintő fórumon, Patacson. Számomra a legfontosabb ma ezekre a közérdekű gondokra, sorsokra megoldást találni.
– Személye ma is népszerű, Pécsett különösen. Vannak még személyes politikai törekvései?
– Vannak ügyek, amelyekben inkább konszenzusteremtő szerepet tudtam felmutatni, különösen a nemzetpolitikában, de éppen a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa létrehozásával is, illetve általában véve a civil világgal, kulturális és tudományos élettel kialakított kapcsolataimra gondolok. A pártokból elege van az emberek többségének, és sajnos a kompromisszumos politikának a mai gyűlöletstruktúrában nincs nagy szezonja.
– Tesz ez ellen?
– A jelenlegi három nagy politikai erőcsoport (balliberális, polgári-konzervatív és radikális jobb) mellett látom létjogosultságát egy negyedik, kompromisszum- és konszenzusképes centrista-pólus kialakításának. Ezen dolgozom, mert ez a vitatkozó párbeszéd demokratikus kultúráját erősítené.
– Ambíciók?
– Ambícióm elsődlegesen a koordináció, az eddig egymástól szervezetileg ugyan külön létező, működő, főleg civil – de közéletileg korábban is aktív – szervezetek és kisebb, régi vagy új, döntően parlamenten kívüli párt(szerű) formációknak egy választási ernyő alá hozása.
– A jelenlegi baloldal ezek szerint nem jöhet számításba mint Szili Katalin, vagy az ön által vezetett Szociális Unió szövetségese?
– Közel húsz évig hittem abban és kísérleteztem vele, hogy az MSZP-n belül lehessen létjogosultsága egy korszerű, népi baloldali, főleg a vidék gondjait szem előtt tartó irányzatnak. Nehéz szívvel, de be kellett lássam, hogy ez jelszavakban is csak kampányok idején jött elő, a valóságban nem nyert teret ilyen szellem és csoportosulás. Nincs ma igazi, „tiszta” baloldali, csak a neo- vagy balliberális jelzővel illethető alakulat (abból viszont tucatnyi is) a porondon. Ebben az „eljövetelem”, a 2009 óta tartó időszak az osztódáson kívül semmi érdemi, tisztuló változást nem hozott. Értékrend helyett érdekek uralják ma is ezt a politikai mezőt. Valódi szembenézés például gyakorlatilag nem történt meg, abban az értelemben sem, hogy mitől, kik miatt van ma kétharmada egy parlamenti erőnek.
– Kendőzetlen véleménye miatt mi a „jutalom”?
– Talán nem meglepő, hogy a felsorolt körökkel nekem – a részükről folyamatosan tapasztalható nyílt vagy burkolt negatív üzeneteken, minősítéseken túl – nincs sok közös érintkezési felületem. Véleményem és jóslatom, hogy a külső–belső érdekviszonyok mindezeket a (bal- és neo)liberális csoportokat úgyis egybeterelik a választási véghajrá előtt, amely viszont engem tényleg sem nem érint, sem nem nagyon érdekel már.
– Gondolt rá, hogy inkább Önnek kellene irányítania a közbeszédet a baloldalon?
– Én egyre inkább csak abban érzek feladatot, hogy másokat menedzseljek és tapasztalatokat átadjak. Emellett nemcsak voltak úgynevezett funkcióim, hanem most is vannak, tehát nem ilyenekre, sokkal inkább egy jobb Magyarországra, összetartóbb nemzetre, szolidárisabb társadalomra vágyom. Megtapasztaltam, hogy ha van természetes, alulról jövő építkezés a közéletben, az lehet csak az igazán életképes. Ha egy ilyen mozgás kiteljesedik, nyilván igényelhet a politikai élet gyakorlottabb szereplői közül is közreműködőket.
[frame]
Uniós lett
Szili Katalin 2010-ben alakította meg a Szövetség a Jövőért Mozgalmat, majd a Szociális Unió nevű pártját, amelynek elnökévé is választották. Emiatt MSZP-s párttagsága megszűnt, s kilépett az MSZP országgyűlési frakciójából is. Szili kérdésünkre a Szociális Unióról azt mondta, a közösség, a szolidaritás, a léthelyzet, illetve az összefogás, a konszenzus és az együvé tartozás a lényege pártjának, ezek ugyanis szerinte egyaránt hordozzák az úgynevezett klasszikus baloldali és keresztény értékek gondolat- és érzésvilágát.
[/frame]
