Vujity Tvrtko szívében – bár munkája a fővárosba szólítja – mindig Pécs marad a nagybetűs város, amelynek előmozdulásáért szabadidejét, pénzét nem sajnálva igyekszik mindent megtenni. Új könyvéről, még újabb saját műsoráról is beszélgettünk vele.
– Új könyved, a Pokoli történetek – a királynő beszéde című munka egy jó része Pécs Arcáról, Weisz Fanniról szól. Milyen volt a fogadtatás?
– Bár a könyv hat fejezete másról, például lakásmaffiáról, afrikai levélcsalásról is szól, az emberek túlnyomó részét természetesen Fanni története érdekelte. Nemrég fejeztünk be egy nehéz, ám lélekemelő, tízezer kilométeres túrát vele. Bejártuk a Felvidéket, Erdélyt – Sepsiszentgyörgyön például a hatalmas érdeklődés miatt két estét is adtunk egymás után közel ezer embernek, s volt, ahol munkánkat jeltolmács is segítette. A fő érdeklődés Fanninak szólt, hiszen egy olyan embert mutattam be, aki korábban segítségre szorult, pusztán, mert a társadalom ezt sulykolta belé, ma pedig ő segít másokon.
– A jövődet illetően sem maradsz távol a példamutató emberi küzdelmektől, hiszen önálló műsorod lesz a Pro4-en, ami részben ilyesmikről szól. Mit lehet róla tudni?
– A márciustól szombatonként este hétkor adásba kerülő Tvrtko szerint a világ című műsorban kendőzetlenül őszinte módon igyekszem bemutatni történeteimet. Titkokról, kalandokról, hősökről lesz szó benne. Ez egy olyan műsor, amelynek több mint a felét forgatott riportok teszik ki, másik felében pedig meghívott vendégeimmel beszélgetek. Hétköznapi hősöket, emberi történeteket, erőfeszítéseket mutatok be.
– Pécs is szerepet kap majd benne valamilyen módon?
– Akik ismernek, tudják, hogy ha képernyőre kerülök, valamilyen összefüggésben elhangzik Pécs neve, szóba kerülnek pécsi történetek, pécsi emberek. Az első adásban például arról lesz szó, hogy az elmúlt tizenöt évben kilenc magyar élsportoló halt meg, s a megsebzett csapat minden alkalommal megnyerte a következő mérkőzést, vagy akár bajnokságot. Arra próbálok választ adni, hogy a veszteségnek, a fájdalomnak mekkora ereje van, miként teszi legyőzhetetlenné a gyászolókat. Szó lesz többek között természetesen a pécsi női kosárcsapat kiváló játékosáról, Horváth Juditról is, akinek 1997-es halálos balesetét követően csapata történetében először lett bajnok és kupagyőztes egyazon évben.
– Heti egyszer ez. Közben pedig vezeted a TV2 Naplóját, előadásokat tartasz, Pécs jószolgálati nagykövete vagy, írsz. És a család?
– Elsősorban háromgyermekes családapa, férj vagyok, erről szól mindenekelőtt az életem. A munka, az újságírás csak ezt követően jön. Az igaz ugyanakkor, hogy most az új műsorral több terhelés kerül rám: a következő tizenkét hétben nem fogok tehát unatkozni. A család viszont nem láthatja ennek kárát.
– Pécsre milyen gyakran jutsz el?
– Amennyit lehet, megfordulok Pécsen; a városban születtem, ott töltöttem legszebb éveimet, tüke pécsi vagyok. Elevenen él emlékeimben, hogyan etettük szénbányász édesapámmal a galambokat a Széchenyi téren, milyen finom a fagylalt a Mecsek Cukrászdában, hogyan lettem szerelmes, hogyan izgultam érettségi előtt. Itt születtem, itt is temetnek el majd egyszer, a mostani fővárosi létem csak átmeneti állapot. Éppen ezért, amikor csak tehetem, Pécsen leszek ezután is. Legutóbb két hete, közel 700 ezer forintos adományommal létrejöhetett a gyermekklinikán egy könyvtár, azelőtt a mozgáskorlátozottak parkolóhelyei miatt rendeztünk akciót.
– Időről időre felemlegetik, hogy politikai szerepet kellene vállalnod. Lehet szó ilyesmiről?
– Inkább külső szereplőként segítem a mindenkori városvezetést, a pécsieket. Most éppen azon dolgozom, hogy Pécsen színes programokkal kiegészített örömünnep legyen a horvát uniós csatlakozás idején. Nincs politikai szimpátiám, elsősorban civil vagyok, és nem is nyilvánítok politikai véleményt. Soha nem leszek politikai párt rajongója, szavazója, beszédírója, képviselője. Ráadásul össztársadalmilag is ellenemre van jelen pillanatban a belpolitikai légkör. Mivel már korábban is beszéltek ezt-azt, kijelentem: jövőre sem leszek Pécs polgármesterjelöltje, s jószolgálati nagykövetként megfogadtam azt is, hogy Pécstől soha egyetlen fillért nem fogadok el, nem veszek ki pénzt a város kasszájából.
