Minden hétköznap folyamatosan huszonkét munkacsoport, összesen másfél száz ember dolgozik a lánykori nevén Science Buildingben, azaz a Szentágothai János Kutatóközpontban. Kovács L. Gábor innovációs rektorhelyettest faggattuk a ház titkairól, arról, fent lehet-e tartani egy ilyen beruházást.
– Belakták már a házat a kutatók?
– Teljes mértékben. Mindennap huszonkét munkacsoport végez kutatásokat az épületben, összesen mintegy 150-160 szakemberről van szó. A szám azt jelenti, hogy ennyi különböző kutatás zajlik, ám nem mind új keletű, hiszen több csoport az egyetem más területeiről helyezte át székhelyét munkája miatt.
– Mivel foglalkoznak?
– Fontossági sorrend nélkül, inkább csak a laikusok számára könnyen értelmezhető munkát emelnék ki. Az egyik ilyen a Helyes Zsuzsanna által vezetett kutatás, amely a fájdalom és a gyulladás mechanizmusaival kapcsolatos kísérletekről szól, a gyulladás csökkentésére alkalmas gyógyszerekkel való vizsgálatokról. A baktériumok genetikáját Fekete Csaba és csapata kutatja. De megtalálható a házban egy szupermikroszkóp is, amely egyetlen hajszál keresztmetszetéről akár száz, részletekben gazdag felvételt is képes készíteni. Növelhető vele ugyanis a daganatos betegségekkel kapcsolatos alapkutatások hatékonysága. Ezek mellett Sümegi Balázs analitikai kutatásai lehetnek előremutatóak. Egyébiránt minden, most folyó kutatás hozhat nemzetközi viszonylatban is átütő erejű eredményeket, felfedezéseket.
– Mire lehet számítani, mit vár a kutatócsoportoktól?
– Az épület olyan műszeres és laboratórium felszereltséggel rendelkezik, aminek nincs párja a térségben. Azok a kutatók, márpedig sok ilyen van, akik rá tudtak készülni a központ megnyitására, óriásit tudnak előreugrani, s európai viszonylatban is nagy lépést tehetnek a tudományok fejlődése ügyében. Bizton állíthatom, a világ legmagasabb színvonalú kutatásai zajlanak ma a házban, méghozzá gőzerővel. Hónapok, évek kérdése, és olyan felfedezések is születhetnek itt, amire az egész tudományos világ felkapja a fejét. Több uniós pályázat van beadva, s több százmillió forintos magyar pályázatokat is elnyertek már a csoportok, többek között e cél érdekében.
– A beruházást az unió állta a legnagyobb részben, de az üzemeltetés már az egyetem dolga. Bírni fogják?
– Még nem zárult le az első teljes év, de az eredmények biztatóak. A költségek jó részét – vegyszereket, anyagokat, kísérleti állatokat stb. – a kutatócsoport teremti meg. Az épület fenntartását pedig úgy oldjuk meg, hogy ez a lehető legkevesebbe, vagy egyáltalán ne kerüljön pénzébe az egyetemnek. Az előzetes számításaink szerint évi 200 millió forintból lehet fenntartani a központot. Ma úgy látjuk, 150 millió is elegendő lehet. Ha minden jól megy, s hasonló számú, súlyú kutatásoknak tudunk teret engedni, nullszaldós lesz a Szentágothai. A rezsidíjakat – mint a fűtés, hűtés, világítás, őrzés – ugyanis a kutatócsoportok abból a pénzből tudják fedezni, amelyet a pályázatok biztosítanak számukra. Úgy számolunk, hogy nem kell az egyetem más területeiről, az oktatási, kutatási, gyógyítási oldalról pénzt elvonni a központ fenntartása miatt.
– Más egyetemekről, más országokból is várnak szakembereket. Miben egyedi, kimagasló a Szentágothai?
– A víruslabor felszereltsége, modernsége a legveszélyesebb vírusok tenyésztésére is alkalmas. A genetikai labor, amelyben az emberi örökletes betegségek nagy sorozatát kutathatják a világ élvonalában van, és sokat várhatunk a még kialakítás alatt álló lézerfizikai labortól is. Ez utóbbival becsatlakoznánk a szegedi szuperlézer-fejlesztés orvosi vonatkozásaiba is.
