Ilaria Panci kedvtelése, később reményei szerint hivatása a fotózás. A római lány Londonból érkezett az Ördögkatlan Fesztiválra. Ehhez kellett egy nagy adag véletlen, és egy csaknem elfeledett fotós zseni padlásról előkerült életműve.
Kincses Károly fotómuzeológus nyitotta meg dr. Szász János kiállítását a III. Ördögkatlan Fesztiválon a Vylyan Teraszon.
– Húsz évig voltam baráti és munkakapcsolatban Szász Jánossal – mondta Kincses, hozzátéve: „az élettörténete hatott meg leginkább. Jogi egyetemet végzett, de kirakatrendezőként dolgozott, s hadifogoly is volt. Bele vágott a fotózásba, de ebből csak húsz év jutott neki, mert egy hályog miatt lassan elvesztette szeme világát. Huszonöt évig élt még így.”
Szász Balázs, a néhai fotóművész unokája három éve kereste meg a fotómuzeológust egy nagy adag fényképpel, s azóta a mostani a negyedik kiállítás a csaknem elfeledett művész képeiből.
– Nagyapám halála után, amikor a lakást rendbe tettük, több mint ezerötszáz fotót találtunk egy szekrényben és a padláson – emlékszik vissza Szász Balázs.
Az első kiállítás 2008-ban jött létre belőlük a pécsi Parti Galériában, majd ezt több tárlat követte. Idén pedig több, külföldi Magyar Kulturális Központ fogadta be a műveket, s ennek köszönhetően megfordultak a fényképek Bécsben, Londonban, Stuttgartban, és előreláthatóan Új-Delhiben is kiállítják majd őket.
A londoni Magyar Kulturális Központ pályázatot hirdetett, amelyre tíz országból jelentkeztek fotósok. A feladat az volt, hogy reflektáljanak Szász valamelyik fotójára saját munkájukkal.
A pályázat nyertese egy Londonban dolgozó olasz lány lett, Ilaria Panci, aki nyereményül az Ördögkatlan Fesztiválra kapott meghívást. Mint mondta: gyermekkora óta készít fényképeket, fekete-fehérben, mint Szász. Nagy álma, hogy egyszer ebből éljen, de jelenleg egy londoni kávézóban dolgozik. A pályázatra egy vendég hívta fel a figyelmét, aki ismerte kedvenc időtöltését. Az utolsó pillanatban küldte be egy képét, és megnyerte a pályázatot. „Még soha nem jártam Magyarországon, de nagyon tetszenek a Villányi-hegy puha fényei, és a karakteres arcok” – mondta Ilaria. „Mindenképpen szeretnék később visszatérni. Azt, hogy az itt készülő fotóimnak mi lesz a sorsa, még nem tudom.”
