Hímesházán kezdte zenei és színészi pályafutását, majd a PMFC felnőtt csapatának keretéhez került. A Pécsi Harmadik Színház színészét, Fischer Norbertet már láthattuk a Barátok köztben, áprilisban viszont a Jóban Rosszban című sorozatban tér vissza a képernyőre.
– Hogyan váltotta fel a focit a színészkedés az életedben?
– Himesházán, a szülőfalumban minden évben rendeznek egy ének-zenés karácsonyi műsort. 2004 körül én is énekeltem egy dalt, és az ottani színjátszó körben is szerepeltem, a Hotel Menthol című musical főszerepét osztották rám. Ekkor még azt gondoltam, hogy hobbi lesz a színészkedés az életemben, de, amikor 2010-ben megkeresett Vincze János, a Pécsi Harmadik Színház igazgatója, akkor tudatosult bennem igazán: ez az én utam. A focit azóta sem hagytam abba, viszont már csak amatőr szinten űzöm.
– A focistákról alapvetően él egy sztereotípia. A színpadon mennyire kezelnek „focistaként”?
– Mindig a negatív forrásokból építkezem: a színészkollégák viccelnek sokszor, hogy „na, mi van focista?”, de én ezen csak nevetek. A lábaimból mondjuk nem nehéz kitalálni, hogy focizom, hiszen az összezárt lábaim között simán átfér a labda.
– 2011-ben szerepeltél a Barátok közt című sorozatban. Jó érzés volt?
– Annyira nincsenek jó emlékeim ezzel kapcsolatban, mert voltak bizonyos félreértések, amiket nem szeretnék részletezni. Egyébként Rékasi Károly barátját alakítottam a sorozatban.
– Áprilisban ismét képernyőn leszel, de ezúttal már a Jóban rosszban című sorozatban.
– Néhány héten keresztül, heti két-három jelenettel térek vissza. Annyit elárulhatok, hogy rengeteg izgalmat hoz majd a sorozat. De még titok, mit fogok játszani.
– Hogy tetszenek a forgatások? Milyenek a kollégák?
– Szeretem ezt a fajta színházat is. Az elején még furcsa volt a sok kamera és a stáb, de ehhez is hozzá lehet szokni. Szeretem a kihívásokat. A kollégákkal nagyon jó a kapcsolatom. Elfogadtak. Viszont ritkán van lehetőségünk órákat beszélgetni, mert vagy forgatunk, vagy a forgatásról rohanunk a színházba próbálni vagy játszani.
– A színjátszás vagy a televíziózás áll közelebb a szívedhez?
– Mindkettő más impulzust ad az embernek. Maga a színészszakma olyan mélységekig megy el, olyan élményeket nyújt, amiket nem lehet szavakba önteni. Az ember mindent átélhet. Lehet akár hősszerelmes, túsz vagy éppen gyilkos – akár a színpadon, akár a képernyőn.
– Forgatsz, játékos-edzősködsz a Drávaszabolcsnál, van egy zenekarod és a Pécsi Harmadik Színházban is játszol. Nem sok ez?
-Tavaly április óta vagyok a Royal Zenekar énekese, de ez még pont belefér az életembe. Ez az egész akkor fárasztó kicsit, amikor ez a négy dolog egyszerre él és mozog. Sajnos a gyönyörű szép feleségemre is kevés időm marad, de megpróbálom úgy egyeztetni a dolgaimat, hogy azért harmóniában tartsam a kapcsolatunkat.
– Mit jelent neked Pécs?
– Én falun nőttem fel és mindig is a nyugis környéket szerettem. Viszont Pécs valamiért mindig a szívem csücske volt. Talán azért, mert a focista pályafutásomból öt gyönyörű évet töltöttem itt, utána jött a színház. Gyönyörű a belváros, a sétálóutca és még sorolhatnám.
Csepregi Veronika