Kator György neve az utóbbi évtizedben egybeforrott Finnországgal, a magyar-finn barátsággal, Pécs és Lahti kapcsolatával. A Szent György Fogadó tulajdonosát arról kérdeztük, mit tanulhatunk mi a finnektől, ők mit gondolnak rólunk, s hogy miről is szól a misztikus Szent György Lovagrend?
– Mikor került kapcsolatba a finnekkel először, mielőtt felkérték volna konzulnak?
– Nem sokkal családi fészkünk, szülőházam bővítésével kialakított fogadónk megnyitása után egy kedves finn társaság vendégeskedett nálunk; s mondhatom, barátságot kötöttem velük. Később derült ki, hogy a hatfős csapat egyik tagja az akkori magyarországi finn nagykövet, Pertti Torstila volt, jelenleg pedig ő Finnország külügyi államtitkára. Ő találta ki a 2000-es évek elején szerepemet, azt, hogy legyek finn tiszteletbeli konzul. Bár fogalmam sem volt, mivel jár ez, azt mondtam, ha te úgy gondolod, hogy én ezt el tudom látni, természetesen vállalom.
– És mivel jár?
– Uniós csatlakozásunkig több hivatalos ügyem volt, hiszen közjegyzői feladatokat is elláttam. Ma inkább protokolláris, kulturális, gazdasági, települési kapcsolatokkal összefüggő kérdések mentén segítek. A közismert Lahti-Pécs testvérvárosi kapcsolat ápolása mellett abban segítem például a baranyai kisebb településeket, hogy partneri viszonyt tudjanak kiépíteni finn falvakkal. Igyekszem kihasználni minden szinten a régi barátságaimat, hogy erősödjenek a magyar-finn együttműködések. Nemrégiben egy finn-magyar kesztyűüzemet sikerült elindítani a városban, s reményeim szerint jönnek még beruházások. Közösen kell ezért sokat tenniük a politikusoknak s az üzleti élet szereplőinek.
– Nem lehet egyszerű feladat a kapcsolatok erősítése, hiszen mi magyarok keveset tudunk a finnekről. Ők hogyan tekintenek ránk?
– Sok vegyes házasság jött létre az utóbbi években, s több tucat finn család is vásárolt a környékünkön házat, hogy itt töltsön évről évre néhány hónapot. Számukra az országban a rendkívüli változatosság, a helyek-völgyek, a termálkincsünk, no meg a kellemes éghajlat a vonzó; nem utolsósorban komolyan gondolják a finn-magyar rokonságot. Alapvetően szeretnek és tisztelnek bennünket, bár például a korrupció, a szemetelés náluk ismeretlen fogalom.
– Hogyan foglalná össze az ő ismérveiket, milyen egy átlag finn?
– A sztereotípia, miszerint nem vetik meg az alkoholt, s zárkózottabbak, mint mi, igaz. Barátságaik azonban mélyek, s egy életre szólnak. Szerények, visszafogottak, s a tény, hogy sokáig szegénység volt az országukban, ma abban is megmutatkozik, hogy egyszerűen élnek, keveset költenek például ruhákra, nem tartanak otthon felesleges dolgokat. Imádják a családjukat, sokat vannak együtt, sokat játszanak a kicsikkel. Általában van a családoknak hétvégi házuk, s rajonganak a szabadban eltöltött programokért, a természetjárásért, s rendkívüli módon ügyelnek a tisztaságra. Békében élnek a természettel; ha kell, az udvarukon inkább egy fához terveztetik meg az épületet ahelyett, hogy kivágnák azt. Sokat tanulhatnánk tőlük minden tekintetben.
– Nem gondolt rá, hogy fogja családját, és kimegy ön is?
– Sok helyen jártam a világban, de úgy gondolom, ennél jobb helyen, mint itt, nem lehetne élni. Gondoljunk a klímára, az ételekre, a finom borainkra, a termálkincsünkre. Amikor bemutatom a finneknek azt a gazdagságot, ami itt nálunk, ötven kilométeres körzetben van, elájulnak. Ez a világ legjobb helye, még ha ma kicsit nehezebben is megy a sorsunk, mint régebben.
– És itt a fogadó is, amit talán az éppen nagykorúvá cseperedő fiuk örököl majd egyszer. Miért vágott bele?
– Tíz évig dolgoztam a Nádor Szálló portáján, s arra vágytam fiatal fejjel, hogy egyszer saját üzletem legyen. Először csak mi ketten dolgoztunk a feleségemmel: a családi fészkünkben alakítottunk ki hét szobát. Később bővítettünk; ma huszonöt szobánk, közte két lakosztályunk van; s valóban, egyszer a fiamé lesz minden.
– Ráadásul a fogadó egyik termében gyűlnek össze időről időre a Szent György Lovagrend tagjai is. Milyen titkos összejövetelek zajlanak a falak között?
– Egy olyan szervezetről van szó, amelyet még Károly Róbert alapított meg 1326-ban. Pécsről alig többen, mint tucatnyian vagyunk a tagjai, s elsősorban karitatív tevékenységet folytatunk; ruhákat, ételt biztosítunk például hajléktalanoknak, szorosan együttműködünk a Pécsi Jótékony Nőegylettel, legközelebb reményeink szerint pedig báli bevételünket kínáljuk fel a gyermekek élelmezésére. A gyöngék, a szegények és az elesettek védelmére és segítésére esküdtünk fel, igyekszünk maradéktalanul megfelelni az elvárásoknak…
