Három évvel ezelőtt új szereplővel bővült Pécs kulturális színtere. A Boltív közben megnyitott Pécs első és egyetlen lakáskocsmája. A háttérben pedig két pécsi NŐ munkálkodik, akik gondoskodnak arról, hogy legyen hol olvasgatni, zenét hallgatni, filmet nézni és kulturálódni. Sándor Ildikóval és Hegyi Majával beszélgettünk.
– Biztosan van, aki nem ismeri a SZOBA nevű egységet. Meséljetek egy kicsit arról, hogy miért és hogyan jött létre a hely?
Ildu: Ez már majdnem 3 éve történt, a lényeg, hogy vállalkozni akartunk, és volt egy elképzelésünk arról, hogyan csinálnánk a lakásból egy olyan helyet, ahol jól éreznénk magunkat, és kapcsolatba tudunk kerülni a művészettel.
Maja: Akkor és ott mind a ketten olyan helyzetben voltunk, hogy belevágtunk.
– Miért pont egy lakáskocsmában gondolkoztatok?
Maja: Épp otthon számolgattuk, vajon hány asztal férne el egy lakásnyi területen, a következő pillanatban pedig már arra gondoltunk, milyen jó is lenne tényleg egy lakásból megcsinálni a helyet.
– Ketten intéztek és intéztetek minden ügyes-bajos dolgot? Nem hiányzik egy erős férfikar vagy -váll?
Maja: Nagyjából mi intézünk mindent a festéstől a vállalkozással kapcsolatos teendőkig.
Ildu: Egyértelműen bele lehet jönni ezekbe a dolgokba, ami komolyabb szerelést igényel, abban pedig segítenek apukáink, valamint kedves és ügyes fiúvendégeink.
– Mi az eredeti szakmátok? Vagy esetleg munka mellett viszitek a SZOBÁT?
Maja: Én jogászként végeztem, Ildu közgazdászként, de jelenleg ebből élünk. Alapvetően távol áll ez attól, amit tanultunk, de sok olyan dolog van egy vállalkozásban, amihez jól jön az eredeti szakmánk.
Ildu: Nem vagyunk túl elhivatottak a szakmánkkal kapcsolatban, és az alkalmazotti lét sem a mi világunk. Viszont a művészetet meg a lakberendezést én például imádom. A SZOBÁval elég közel kerültünk ahhoz, amit szeretünk, hiszen művészeket hívunk és mutatunk meg az embereknek, a SZOBÁkat pedig újra meg újra átrendezzük.
– Egyáltalán milyen „helyként” aposztrofáljátok magatokat? Mit lehet csinálni a SZOBÁban?
Ildu: Nem szeretem így vagy úgy definiálni magunkat, szerintem az nem a mi dolgunk. Azt viszont szívesen elmondom, szerintem mit lehet csinálni nálunk: olvasgatni, iszogatni, beszélgetni, zenét, dj-ket hallgatni, találkozni ismerősökkel, művészekkel és velünk, kiállításokra, koncertekre, könyvbemutatókra jönni, néha filmeket nézni, néha még táncolni is, kijárni dohányozni, bazározni, megismerkedni másokkal, szülinapot, lánybúcsút szervezni, venni néhány magazint, könyvet, képet, zárás után ott maradni, random történésekbe belecsöppenni, és a kis pultunknál lehet italt kérni.
Maja: És évente egyszer a magazinunk bemutatóját ünnepelni.
– Egyre több romkocsma, kultúrkocsma van országszerte, így Pécsett is. Szerintetek mi lehet ennek az oka? Milyen igény hívhatta életre ezeket a vendéglátó egységeket?
Ildu: A divat és az azt követő tömeg. A legnagyobb baj azzal, ami ilyenkor történik, hogy minden egy kaptafára megy, és szinte ugyanolyan.
Maja: Ami jó benne, hogy az emberek nyitottabbá váltak a kultúra ilyen szinten történő befogadására. Bár véleményem szerint még mindig nem eléggé, a pécsiek legalábbis.
– Manapság egyre több nő bizonyítja be, hogy nem illik rá a gyengébbik nem jelző. Mégis létezik az az előítélet, hogy a nők kevésbé jó vezetők, mint a férfiak. Ti szoktatok találkozni döbbent tekintetekkel, amikor kiderül, hogy ti vagytok a tulajdonosok?
Maja: Persze, sokszor meglepődnek, de általában ez kellemes meglepettség, biztatnak minket, és örülnek, hogy van ilyen.
Ildu: …és mindig gyorsan gratulálnak, mintha muszáj volna.
– Ha rajtatok múlna, mit változtatnátok a vendéglátóhelyek helyzetével kapcsolatban? Meggyűlik a bajotok a bürokráciával?
Ildu: A hatóságok oldaláról teljesen pozitív hozzáállást tapasztaltunk, nekik nem érdekük, hogy egy városban ne működjenek vendéglátóhelyek. A gond inkább az emberekkel van, akik folyamatosan feljelentgetik a helyeket. Szerintem a lakosság nagyon elvetette a sulykot ebben a dologban, és minket üzemeltetőket a rendszer nem véd meg kellőképpen. Nizzában például szórakozó övezetté nyilvánították a belvárost, így ott nem fordul elő ilyesmi, és azt hiszem, indokolatlan korlátok és büntetések nélkül jobban tudnánk csinálni mindannyian, amit csinálunk.
Maja: Szóval, összességében százszor inkább egy hatósági ember, mint egy gonosz.
– Milyen nehézségekkel találkoztatok eddig, vagy nap mint nap?
Ildu: Nyilván vannak rosszabb, jobb időszakok, nem várt kellemetlen helyzetek, megoldandó dolgok, de ez általános, egyetlen vállalkozás sem megy mindig simán. Amit mi még pluszba kaptunk, az egy nagyon konok rosszakaró a szomszédból.
Maja: Emellett túl szűk ahhoz a pécsi réteg, hogy egy-egy nagyobb programot ne érezzen meg a többi hely.
– Sokakat érdekel, hogy mi is az a SZOBA Session? Mi a célja pontosan, és mi történik „ott”?
Maja: A szoba sessions lényege, hogy a stáb közönség nélkül rögzíti különböző zenekarok, zenészek produkcióit akusztikus formában. Ezeket később az egyik legnagyobb videómegosztón tekintheti meg a nagyérdemű. Sok szervezést igényel a dolog, de nagyon jó a csapat, mindenki tudja, mi a dolga. A SZOBA előtag pedig azért van, mert nálunk született meg az ötlet közel egy éve.
Ildu: Azóta volt jó pár ismert és ismeretlen előadó, dalpremierek és rengeteg néző a csatornán. Egyre népszerűbb és profibb a dolog, és még csak most indul be igazán.
