Már tényleg csak órák vannak hátra a húsvéti nyúl érkezéséig. A locsolók pedig napok múlva kopogtatnak az ajtónkon. De milyen tojással várjuk őket húsvéthétfőn? Íme néhány ötlet a kakastaréjtól az amőbáig!
Több ezer éves múlt
A tojás, mint olyan a világ számos pontján megkülönböztetett figyelemben részesül. Díszített tojásokat már az avar sírokban is találtak a régészek, de feljegyzések szerint már Babilonban is festették őket.
Az ókori Perzsia, Egyiptom és Róma területén a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott ünnepségek legfontosabb ételeinek elkészítéséhez használták a tojást, szimbolizálva a természet erőinek újraéledését. A kínaiak pedig már több ezer évvel ezelőtt is pirosra színeztek tojásokat, hogy kifejezzék a Nap iránti tiszteletüket. Tehát maga a tojásfestés pogány eredetű, és csak később fonódott össze a húsvéti ünnepkörrel.
A tojás a keresztény hagyományban a feltámadó Krisztust jelképezi. A húsvéti tojás piros színe pedig Krisztus vérét. Bizonyos magyarázatok szerint a kereszten lévő Megváltóért imádkozó asszony a kosarában tojást vitt magával, és a lecseppenő vér azt megfestette: ennek emlékére festik pirosra a tojást.
A tojásfestés mindig a nők dolga volt. Díszítéseik és motívumaik nagyon változatosak és sokfélék lehettek. Voltak geometrikus, stilizált tárgyakat, vagy fogalmakat szimbolizáló, és növényi-állati minták, de vannak feliratos és akár nemzeti jelképeket megjelenítő darabok is. A tojásokat írták-viaszolták, vagy karcolták, vannak növényrátétes technikák, áttört mintájú, csipkézett formák és gyönggyel vagy fonással díszítettek. A különféle gyűjteményekben fellelhető darabok mintakincse ezres nagyságrendű.
A színezést ekkor még természetes anyagok felhasználásával valósították meg, általában hagymahéjjal, bürökkel, céklával vagy bíbortetűvel. A piroson kívüli a barna, zöld és a kék színű tojások voltak elterjedtek. A színvilág és mintakincs jelentéstartalma pedig része volt a közösség nem verbális kommunikációjának – mondja Kőszegi Gábor, a pécsi Néprajzi Múzeum történésze.
Ekét a lúzereknek
Régen a lányok nem csupán piros tojással, hanem különböző szimbólumokkal ellátott piros tojással köszönték meg a locsolást. Ezek mintázata nagyon beszédes volt. Az úgynevezett kakastaréj minta például a férfiasságot jelképezte. Az a legény, aki ilyet kapott a locsolásért, joggal reménykedhetett benne, hogy van keresnivalója az ajándékozó lánynál. Annak viszont, aki például stilizált munkaeszközt (pl. ekét) ábrázoló tojást kapott, az nem sok jóra számíthatott a továbbiakban, közeledését a lány elutasította. Ennek a mintának a jelentése arra utalt, hogy az illető jeleskedik ugyan a kétkezi munkában, ami a falusi emberek életében meghatározó volt, de inkább fogja az eke szarvát, mint az ajándékozó lány kezét.
Ha szeretnél visszanyúlni a hagyományokhoz, de úgy érzed, a kakastaréj meghaladja a képességeidet…
Íme néhány variáció – Mosonyi Éva népi iparművésztől – hagyományos technikával, úgynevezett íróval készíthető modern hímes tojásokra.
[frame]
Mosonyi Éva nép iparművész
Immár majd’ fél évszázada őrzi és évről évre csiszolja a magyar népművészet ezen ágának, a tojásírásnak a hagyományát. Eredeti végzettsége és életfelfogása szerint tanító, a szó tágabb értelmében is. Mára az ország több városában, rendezvényén tart bemutatót, tanítja a technikát gyerekeknek, felnőtteknek. „Újra és újra vetni a magot” ezt tartja fontosnak ezen a területen. Munkája alapja a nagyanyai örökség mellett a szakirodalom tanulmányozása. Az ország múzeumaiban található régi darabokat kutatja, s írja azokat a mintákat friss tojáshéjra.
Mosonyi Éva legújabb kiállítását a budapesti Hagyományok Házában nézhetik meg az érdeklődők. A „Meg vagyon írva…” elnevezésű tárlat május 24-ig látható.[/frame]
Forró viasszal, írókával megírjuk a tojásokat olyan apró minták rengetegével, ami szépen kitölti a tojás felületét. Ez lehet akár kör, kis amőba forma, de szerelmes szívek is. A fekete-fehér kontrasztos tojások gyorsan elkészíthetőek, de ha mégis színezni szeretnénk őket, hát maradék színes gyertyaviaszt melegítve kitölthetjük a mintákat.
Természetesen a hagyományos hímes tojásokat régi, fazekasok által korongozott tálakba, szakajtóba tegyük, de a modernebbekhez egyszerű környezet illik, ami kiemeli játékosságukat és egyszerűségüket. Sodorjunk vékony kis ágacskákból minikoszorút, vagy tegyük egy színben harmonizáló natúr fatálra vagy üvegtányérra.
