Zsolnay Vilmos a példaképe, a szívéhez nőtt a pécsi gyár, és eddig a szakmai irányítás hiányzott – véli Vajda László. Az új igazgató majd’ két évtizednyi munka után talált vissza a pécsi manufaktúrához. Ha van ideje, akkor filozófiával foglalkozik.
– Elég speciális szakma az Öné, miként került kapcsolatba vele?
– Belénessy Csaba (az MTI volt vezérigazgatója – a szerk.) akkor a gyárban dolgozott, de ezzel párhuzamosan a megyei lapnál is. Ő hozott be a Zsolnayhoz, akkor 21 éves voltam. Vegyésztechnikusként dolgoztam, majd elvégeztem a szilikátmérnöki szakot a pécsi főiskolán, később megszereztem a budapesti szervező-szakmérnöki diplomát is, utána pedig külkereskedelmi felsőfokú végzettségem is lett.
– Akkor majdnem kétezer ember volt, ma valamivel több mint 200-an vagyunk. Óriási a különbség, nehéz is összehasonlítani, akkor egészen más volt a hangulat. Pörgött a gyár, rengeteg volt a megrendelés, az export. Gondtalanul lehetett dolgozni.
– Vissza lehet ezt még hozni?
– Ugyanaz nem lesz, a piac azóta nagyon megváltozott, beszűkült, és a válság miatt az emberek nagyon meggondolják, mire költenek. Van esély arra, főképpen a tulajdonos, Bachar Najari kapcsolatrendszerének segítségével, hogy jól teljesítsen a gyár, de olyan volumenű termelés várhatóan nem lesz, mint a 70-es években. Szerencsére tavaly ősz óta védővámot vezettek be a kínai porcelánra, ami segítséget jelent az értékesítéskor. Pécsett ugyanakkor az is probléma volt, hogy másfél évtizede elsősorban közgazdászok irányították a gyárat, nem pedig szakmabeliek.
– A rendszerváltás után nem Pécsett dolgozott, mindössze 1998-ban jött vissza két évre. Milyen volt most újra a Zsolnayban lenni?
– Voltam Hollóházán, az egyik legpatinásabb német gyár alkalmazásában, de volt saját vállalkozásom is, később kitérőt tettem a szállodák világába. A dolgozók zöme ismer, így nem volt probléma, a többiek pedig talán már utánam érdeklődtek. A visszatérést nehéz nagy szavak nélkül elmondani: nekem Zsolnay Vilmos a példaképem, minden szempontból követendő az, amit csinált, és számomra, ahogyan a pécsiek számára is mást, többet jelent a Zsolnay manufaktúra egy egyszerű gyárnál.
– A cég elsődleges profilja – az eddigi nyilatkozatok szerint – a minőségi luxustermékek gyártása. Ez kizárja a tömegtermelés lehetőségét?
– Lesz szériagyártású és minőségi termékünk is. Már tervezés alatt áll az új termékünk, de erről még nem akarok többet elárulni. Változást hozhat az is, hogy a fiatalok felé szeretnénk nyitni, és a Pécsi Tudományegyetem művészeti karával már egy ilyen irányú megállapodást is kötöttünk. A fiatal tervezők tudják megmondani, mi kell a fiataloknak. A Zsolnayra mindig a megújulás és a tradíció volt jellemző. Olyan arab megrendeléseink is vannak, hogy a 19. század végi tervek alapján készítünk különleges vázákat.
– A Zsolnay mellett másra is van ideje?
– Két évig hallgattam filozófiát, szívesen olvasok Hegelt és Feuerbachot, magam is próbálkozom életfilozófiai írásokkal, melyek a kvantumelméletet is feldolgozzák, de egyelőre csak az asztalfióknak írok.